2016. július 19., kedd

6. fejezet - A Dzsudzsák rezidencia

Balázs

Briginek iszonyat jól áll ez a ruha - jegyzem meg magamban miközben a kocsiban ülünk. Ő mellettem foglal helyett, de egy pillanatra se néz felém. Nagyot sóhajtok és az utat kezdem nézni. Néha kedves, néha csendes. A szemei kissé pirosak, mintha sírt volna, de biztos csak a fáradtság. 
- Na, itt vagyunk - szólal meg Ádi majd mind kimászunk a kocsiból. A Hősök tere ilyenkor olyan, mintha ezernyi turista lenne itt. Pedig ez Magyarország, és a most ittlévők csak ránk várnak. A színpad már fel van állítva, több válogatott tag is ott van már. Talán így fognak minket ünnepelni, ha kijutunk az EB-re? És ha kiesünk, és haza kell jönnünk, akkor is büszkék lesznek ránk? 
Elmosolyodok majd körülnézek. Többen észrevesznek, páran már oda is jönnek hozzánk, hogy képet, autogrammot kérjenek. Brigi és Zsófi az egyik bódéhoz mennek, én pedig akaratlanul is követem a szememmel Brigi mozgását. Pezsgőt vesz majd azonnal meg is issza. Felvont szemöldökkel nézem majd megrázom a fejem. Ádi megböki a karomat, majd egy kislányra bök a fejével aki hatalmas barnán csillogó szemekkel néz fel rám. 
- Szia - köszönök neki ő pedig azonnal elvörösödik. Felnevetek majd aláírom a kislány lapját. Ő csendesen, az anyukájának mutogatva a szignált papírt elmegy, én pedig még pár aláírást kiosztok majd meghallom Király Gabi hangját. Felpillantok majd biccentek neki. 
Felmegyünk a színpadra majd mindegyikőnk egyesével megköszönjük az embereknek, hogy ennyien eljöttek ide. Én szólalok fel utoljára.
- Csak a többieket tudom ismételni. Köszönjük, hogy szurkoltok nekünk, hogy minden meccsen ott vagyok. Köszönjük a családjainknak, a barátainknak, de főleg nektek! Fantasztikusak vagytok, és remélem ha kijutunk az Európa Bajnokságra, akkor meg tudjuk mindenkinek mutatni, hogy milyen jó a mi kis országunk - mondom majd elmosolyodok. A tömeg éljenezni kezd mi pedig rájuk locsolunk egy kis pezsgőt. Később még beszélünk pár szót, de aztán lassan oszladozni kezd mindenki és mi is elköszönünk a többiektől. 2 hónap múlva lesz a következő meccs, addig pedig pihenés és két-három naponta kemény edzések várnak ránk. Leszaladok a színpadról majd körülnézek. A téren már csak egy pár ember beszélget, néhányan intenek nekem, mosolyognak, meg ilyesmi, de én csak egy barna hajú lányt keresek. Aztán meglátom, ott áll és issza a pezsgőt. Zsófi többször is ki akarja venni a kezéből a poharat, de ő, mint valami kisgyerek, csak makacsan iszik tovább. 
- Hé - kapom el előle az újabb pohár italt ő pedig mérgesen néz rám.
- Add vissza - mondja halkan, de - szerinte - mérgesen én pedig halkan felnevetve vezetem el a bódétól. Zsófi biccent nekem, majd köszönömöt suttogva Ádihoz megy. Brigi átkarolja a nyakamat, majd megpróbálunk nem elesni. 
- Mennyit ittál? - kérdezem miközben leültetem az egyik szobor mellé. Elég fáradtan tűnik még így is, hogy legalább öt pohár pezsgőt leborított. 
- Jajj, csak egyet. Vagy kettőt? Nem tudom, de olyan vicces, ahogy a buborékok kipukkannak - mondja majd nevetni kezd. Leülök mellé, ő pedig a vállamra hajtja a fejét. Felsóhajtok körülnézek. Zsófiék lépnek mellénk.
- Nem bírja a piát? - kérdezem azonnal Brigi barátnőjét.
- Hát, nem szokott inni, csak amikor valami nagy baj van. És gyorsan megárt neki a pia. 
- Azt látom.
Zsófi biccent majd leguggol a maga elé bámuló Brigihez.
- Mi a baj? 
Brigi csak pislog majd könnyek gyűlnek azokba a szép barna szemeibe. 
- Apáék válnak - mondja majd Zsófi nyakába borul és sírni kezd. A lányokra nézek majd felpattanok.
- Mindjárt jövök - szólalok meg és elindulok. Hogy hova? Előre, el innen. 
- Hé, haver - kapja el a vállam Ádi. 
Én tovább megyek, ő pedig beér majd követ. 
- Hozok Briginek egy pohár vizet - felelem Ádám ki nem mondott kérdésére. 
- Zsófi hazaviszi.
- Vele megyek én is - mondom miközben ki kérek egy üveg vizet a pezsgőstől. Visszamegyünk a két lányhoz akik most csendben beszélgetnek. Brigi sminkje elfolyt, de valahogy még így is meg van a maga szépsége. Zsófi felhúzza a lányt, aki most szétesve, fáradtan pislog.
- Hazaviszlek - mondom és megfogom a kezét. Zsófi bólint átadja a kocsikulcsát. - Majd hívjatok és eljövök értetek is. 
Brigit a kocsihoz vezetem. Kinyitom előtte a kocsit, de megfordul és a szemeimbe néz. 
- Utálsz? - kérdezi halkan. Értetlenül nézek rá.
- Miért utálnálak? 
- Mert úgy nézek ki mint valami utolsó alkoholista.
- Van okod rá. Bár a pia sose jó megoldás. 
Félrepillant, majd újra rám néz. Az arca most nyúzott, keveredik a fáradtság és valami szinten a csalódottság.
- Nem akarok haza menni. Kérlek, ne vigyél haza - kéri. Szótlanul beültetem a kocsiba, becsatolom a biztonsági övét majd én is beszállok. Zsófi autója könnyebben irányítható mint az enyém, így gyorsan kifordulok a térről majd elindulok a városban. Brigi az utat figyeli, néha szipog egy kicsit majd csendben nézelődik tovább. 
- Elmegyünk hozzám, rendben? 
Félszemmel figyelem ahogy láthatóan meghűl benne a vér majd lehunyja a szemeit.
- Annál biztos jobb, mint hogy otthon a szüleimet hallgassam - mondja majd a körmeit kezdi piszkálni.
- Nem foglak bántani, hidd el. Beszélgetünk, elmondhatod életed legnagyobb titkait meg ilyesmi, sőt még ha akarod, akkor párna csatázhatunk is. - Minden erőmmel próbálom felvidítani, és amikor látom a halvány mosolyt az arcán, csak akkor nyugszom meg teljesen. 
- De ha arra gondolsz, hogy majd jól kihasználod a helyzetet, akkor csalódni fogsz. Se részegen, se józanon nem hagynám, hogy rám mássz! 
Lebiggyesztem a számat, mint egy kisgyerek, akitől most vonta meg az anyukája az egyik játékát. Brigi nem szól semmit, de érzem hogy zavarban van. 
Leparkolom a Zsófi autóját a garázsomba majd kiszállok belőle és kinyitom Brigi előtt az ajtót. Nem néz rám, csak kiszáll majd átveti a vállán a táskáját. Álldogál egy ideig, én pedig elindulok befele. 
- Nem jössz? - nézek vissza rá, ő pedig pislog párat majd utánam jön. 
- Hatalmas ez a ház - szólal meg halkan. A kezéért nyúlok ő pedig egy kis habozás után elfogadja. Gondolom fél, hogy eltéved. Felmegyünk az emeletre, ahol a szobák vannak.
- A folyosó végén van a fürdő, előtte a másik fürdő, amit a vendégeim szoktak használni - sorolom a szobákat ő pedig figyelmesen követ. 
- Sok vendéged szokott lenni?
- Hát, szoktak - vonom meg a vállam. - Nos, nincsenek vendégszobáim, szóval vagy a kanapén alszol ma vagy mellettem, az ágyban. 
Egy pillanatig elgondolkodik, majd biccent.
- Aludj te a kanapén - mondja. Szembe fordulok vele majd elmosolyodok. Barna szeme még mindig csillog a piától, a szája sarka pedig huncut mosolyra húzódik. Közelebb lép hozzám, megnyalja az ajkát. Nem ellenkezek, a csípőjére teszem a kezem és közelebb húzom magamhoz. Ha ő így játszik, akkor én is. 
- Aludjunk együtt az ágyamban - suttogom a fülébe majd ellépek tőle és bemegyek a szobámba. Halkan felnevetek, miközben hallom, ahogy hangosat sóhajt. Lehet, hogy részeg, mégis tudom, hogy az agya egyik része megakart az előbb csókolni. És őszintén? Én is akartam. 

Brigi felhívta a szüleit, akiknek azt mondta, hogy Zsófinál alszik, így nem lesz semmi baj. Őszintén sose bújtattam még itt el egy lányt. 
- Mész először, vagy majd utánam? Esetleg fürödjünk együtt? Tudod, kevesebb vízszámla - filózok ő pedig a szemeit forgatva hozzám dobja az egyik párnát ami a kezébe kerül. 
- Van miből kifizetned, szóval egyedül fürödnék - mondja, felkap egy pólót (amit tőlem csórt) és egy nadrágot (szintén az enyém) és elindul a fürdő felé. Hallom, ahogy csukódik az ajtó majd megcsikordulnak a csövek. Leülök az ágyra majd eldőlök rajta. 
- Remélem nem azon fantáziálsz, hogy hogy festhetek ruha nélkül - szólal meg pár perc elteltével én pedig felülök és őt nézem. A pólóba legalább háromszor beleférne, a nadrág pedig úgy lóg rajta mint tehénen a gatya. Felvont szemöldökkel nézem, ahogy gondosan kiteríti a ruháját majd felém fordul. 
- Hát, akkor... én azt hiszem megpróbálok aludni - mondja zavartan és az ágyra pillant. Az órámra nézek: 22:30.
Biccentek majd felállok, hogy én is elinduljak tusolni. Kiveszek a szekrényből egy alsógatyát majd a fürdő felé veszem az irányt. 
Megint hálás lehetek a melegvíznek: lemossa rólam ez egész napos fáradtságot, a sok hülyeséget, viszont most nem állok annyit alatta mint máskor. Öt perc alatt lefürdök majd felkapom magamra a fekete alsómat és gyors léptekkel a szobámba megyek. Megmagyarázhatatlan okokból sietek ennyire: egy lány - egy olyan lány, aki amúgy nem kedvel - fekszik az ágyamban én pedig mint valami kanos hülye gyerek nézem őt. Amikor belépek a szobába, ő már édesen szuszog, én pedig kénytelen vagyok halkan lépkedni a - pont a legjobb pillanatokban - nyikorgó padlón. 
- Nem alszok még, nyugodtan zöröghetsz - szólal meg én pedig hirtelen elejtem a telefonomat a földre. 
Szitkozódva és különböző nyelveken anyázom le a telefonomat mire az ágyamhoz botorkálok. Brigi halkan kuncogva néz. 
- Mindig a legjobb pillanatban történik valami - mondom miközben elkezdem levenni az alsómat. Brigi egy pillanatra lesokkolódik, úgy néz, mintha még sose látott volna fehér embert. Vagy a seggemet. 
- Te mit csinálsz? - kérdezi meghűlt vérrel. Elvigyorodok miközben magamra húzom a takarómat. Úgy bújok ki a bokszeremből, és direkt láthatóan dobom le a földre. Élvezem, ahogy ez az aprócska lány elvörösödve keres valami néznivalót a szobában. 
- Meztelenül sokkal jobb aludni. Próbáld ki.
Felnevet, majd magára húzza a takarót. Még június közepén is képes - a negyven fokban - vastag takaróval aludni. 
- Aha, inkább megsülök - mondja majd eldől az ágyon. Fölé hajolok mire megpróbál annyira belesüllyedni a takaróba és a párnába, mintha csak el akarna tűnni. 
- Nyugi, csak lekapcsolom a lámpát - suttogom majd úgy is teszek. Hallom, ahogy Brigi kifújja az eddig visszatartott levegőt, majd én is elnyújtózok a hatalmas ágyon.
 - Kössünk kompromisszumot - mondja mikor már mindketten fekszünk és a plafonon megjelenő fénycsóvákat bámuljuk.
- Rendben.
- Ha az éjjel nem próbálsz meg pajzánkodni, akkor nem vágom le álmodban a férfiasságodat - mondja de elneveti magát a végére. Vigyorogva fordulok felé. 
- Mondj mást, ez nem jó. Akarok még gyerekeket, szóval nem jó. 
Egy ideig gondolkodik majd ő is felém fordul. 
- Én csinálom a reggelit, ha a farkad nem akar a közelembe jönni az éjjel - feleli. Biccentek majd lehunyom a szemem.
- Jó éjt, Balázs.
- Jó éjt, Brigi. 
És hagyom, hogy Brigi ne csak mellettem, hanem az álmaimban is szerepeljen. 

6 megjegyzés:

  1. Hűűű. Ez hűűűű. De imádom.
    Rohadtul jól írsz férfiszemszöget, elképesztően bele tudom élni magam Balázs szerepébe. ^^
    Várom a következőt, a reggelre igazán kíváncsi vagyok. :3
    Öleléééééés; Ciara ××

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet :)
      Pedig elég nehéz férfiszemszöget írni, hisz' lány vagyok és még segítségem sincs (forever alone, ha érted) :D
      Annyit elárulhatok, hogy érdemes lesz megvárni a reggelt ;)
      -Bri

      Törlés
  2. Uhhh Bri *-*
    Most sem csalódtam benned xdd Remélem mire haza érek már a következő rész fog várni <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugibugi, mire hazaérsz lesz új rész ;)
      -Bri

      Törlés
  3. Ismételten minden szava, és sora tökéketes volt!❤
    Siess a folytatással!💕

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki hogy tetszik ❤️
      Szombat :)
      -Bri

      Törlés