8. fejezet - Megtörténtté téve

Brigi

Reggel álmosan botorkálok ki az ágyból. Balázs az éjjel átmászott az én felemre, így kis kifli-nagy kifli pozícióban aludtunk. 
Felkapom Balázs papucsát majd az ajtóból még visszanézek. A fiú, akit épp a napsugarak világítanak meg, mélyen alva terül el a hatalmas ágyon, a takaró éppen csak rajta fekszik, pont eltakarva azt a pontot, amit most éppen nem szeretnék látni. 
Megrázom a fejem a magam hülyeségén és elindulok lefelé. Kis idő - mert akkor ez a ház mint fél Pest - után megtalálom a konyhát. A hűtőhöz menve reggeli után kutatok. 
- Jó reggelt - szólal meg az ajtóból Dzsudzsák miközben én épp fél testtel a hűtőben kotorászok. Felemelem a fejem, de véletlen beverem azt és egy kissé meg is szédülök. Balázs azonnal a segítségemre rohan, elkapja a kezemet megakadályozva, hogy elessek. 
- Ügyetlen vagyok, mondtam már? - sóhajtom. Őszőkesége felhúz magához, szorosan a mellkasára tapadok és farkasszemet nézünk. Aztán közelebb hajol nekem pedig nincs szabadulásom. Szorosan a hűtő és a mosogató között állok ő pedig egyre közelebb hajol. Lassan érinti a számhoz a sajátját. Mozdulni se tudok. A kezét a csípőmre teszi, így még közelebb vonva magához. Nem ellenkezzek, ugyan miért tenném? Én is akarom. Ajkaink kisvártatva forrnak össze, először lassan, megfontoltan majd szenvedélyesen csókol. Automatikusan átölelem a nyakát, közelebb férkőzök a mellkasához. Nem foglalkozok azzal, hogy nem kellene kedveljem, hogy nem szabadna engednem neki, hogy megcsókoljon. 
- Balázs... - suttogom miután elválnak ajkaink. Az említett személy félig lesütött szemekkel liheg én pedig megpróbálom eltaszítani magam tőle.
- Nem tudom mi ütött belém - szólal meg hirtelen. Leül az asztalhoz majd egy poharat kezd piszkálgatni. 
- Megreggelizünk aztán lelépek, jó? - Felpillant, megrázza a fejét, de mást nem szól. Lesütöm a szemem, úgy pakolom elé a reggelit: szalonna és tojás. Asztalhoz ülve mindketten csak piszkálgatjuk az ételt, elgondolkozva. 
Reggeli után felkapom magamra a tegnapi ruhámat majd a cipőmet kötögetve várom, hogy Balázs is elkészüljön. Azóta semmit se beszéltünk, csak elmentünk egymás mellett. Mindkettőnk fejében a csók jár, tudom. 
- Indulhatunk? - kérdezi de nem néz rám. A kulcsot babrálja majd kinyitja előttem az ajtót. 
- Figyelj... - fordulok meg hirtelen így egész közel kerülünk egymáshoz. Balázs lenéz rám, meglehet csak pár centivel magasabb nálam. 
- Igen? - suttogja.
Jó ötlet lenne neki azt mondani, hogy tetszett a csók? Hogy minden kis izmom belerándult, annyira jó volt? 
- Semmi - rázom meg a fejem és a kocsihoz sétálok. Balázs nagyot sóhajt majd utánam jön. Beszállok a kocsiba majd előkapom a telefonomat. 
10 nem fogadott hívás: Zsófi (9), Kádi (1). 5 olvasatlan üzenet: Zsófi (3), Kádi (Kádár Tamás) (2).
A mellettem ülő fiú beindítja a motort, az út csendesen, szavak nélkül telik, így visszaírok az üzenetekre.

Zsófi üzenete:
Nem volt jó ötlet, hogy elengedtelek Balázzsal! 
Hívj mihamarabb! 
Brigi, mi van veled??
Brigi üzenete:
Bocs, hogy eddig nem jelentkeztem. Majd mindent elmesélek, de jelenleg haza akarok menni. 
Zsófi üzenete: 
Baj van?? Bántott?! Vagy megbántott?!
Brigi üzenete: 
Ez nem sms-téma. Majd hívlak, puszi.

Kádi üzenete:
Mikor érsz rá megint? :) 
Öhm, figyelj... Nem akarok tolakodó lenni, de Ádi mondta, hogy nem vagy jól. Szóval, ha bármi van, nekem elmondhatod, rendben? Hívj ha ráérsz, hallani akarom a hangod. Szia.
Brigi üzenete: 
Itt vagyok.
Kádi üzenete:
Na, végre. Jól vagy? 
Brigi üzenete: 
Nem igazán, de kibírom. Később találkozhatunk, igen. 
Kádi üzenete: 
Oké, akkor később elmegyek érted és elmehetnénk valahova kajálni. 
Brigi üzenete: 
Maradhatunk otthon? Nincs kedvem kimozdulni.
Kádi üzenete: 
Rendben, akkor hívj ha menjek. Viszek valami jó filmet.

Felnevetek, mert eszembe jut egy pajzán vicc majd azonnal elkomolyodok amikor Balázsra pillantok. Félszemmel néz engem csak, de ez a pillantás sok mindent elárul. Egy részt azt, hogy örül, hogy nevetni hall, másrészt pedig sajnálja, hogy megcsókolt. 
- Itt is vagyunk - szólal meg percek múlva én pedig bólogatva nézem a házunkat. Egyikőnk se mozdul, csak nézünk magunk elé. Balázs rám néz, én pedig megrázom a fejem és kinyitom az ajtót.
- Brigi, várj! - kapja el a kezem az ajtónál. - Azt akarom mondani, hogy... Tudod mit? Nem! Nem sajnálom a csókot. Azt akartad hallani, hogy sajnálom, ugye? 
- Nem kell sajnálnod. Mindkettőnk hibája.
Balázs elképedve néz engem.
- Hibája?! Ez nem volt hiba - mondja miközben elhátrál tőlem. Mintha egy szörny állna a hátam mögött, úgy néz most rám. 
- Én most bemegyek - szólalok meg ő pedig szótlanul a kocsijához megy. Talán egy kissé mérges rám, és én is mérges vagyok magamra. Nem kellett volna megengednem neki, hogy megcsókoljon. Nézem, ahogy beül a kocsiba majd berohanok a szobámba.
Utálom, hogy ilyen sírós kis kamasszá tett. És hogy mit utálok ennél jobban? Hogy Őt nem tudom utálni. 

A csengőre ébredek. Felpattanok és azonnal az ajtóhoz megyek. Tamás áll ott, kezében egy pár DVD és egy doboz csoki is. Félszeg mosolyával néz rám én pedig nem tudom nem viszonozni. 
- Szia - szólalok meg ő pedig előre lép, hogy apró puszit nyomjon az arcomra.
- Szia - suttogja én pedig ellépek tőle. Nem néz rám furán, tovább mosolyog majd együtt bemegyünk a szobámba. Anya és apa dolgoznak, Tomi pedig az egyik kis haverjánál van így mienk a ház. Nem mintha fontos lenne, csak megjegyeztem. 
- Hoztam pár filmet - jegyzi meg miközben leülünk az ágyamra. Magam alá húzom a lábaimat és érdeklődve figyelem a barna hajú srácot aki egyenként felmutatja a filmeket és elmondja, hogy mit szeret bennük.
- Ez egy igazi klasszikus - mutatok az egyik Bud Spencer - Terence Hill filmre. Kádi mosolyogva bólogat.
- Hozhattam volna pendrive-on ezeket a filmeket, de úgy gondoltam, hogy így valahogy jobb - mondja én pedig halkan felnevetek. - Kérdezhetek valamit? 
A kérdése hirtelen jön így csak bólogatni tudok.
- Balázsnál töltötted az éjszakát? - kérdezi én pedig elképedve nézek rá. Honnan tudja? 
- Igen, de ne értsd félre. Csak nem akartam hazajönni. 
Kádi elmosolyodik majd megrázza a fejét és a kezemre fekteti sajátját.
- Balázs jó gyerek. Nem akarok belekavarni, de ismerem már egy ideje. 
- Nem szeretnék most róla beszélni. Nézzük a filmet vagy beszélgessünk, de ő ne kerüljön szóba, oké? 
Tamás bólogatva felmászik mellém az ágyra és eldől rajta. A keze a hátamra téved majd végigsimít rajta, amitől kiráz a hideg. Halkan nevetgélve fekszek le mellé. 

A film vicces, és szórakoztató így észre se veszem, hogy Tomi csak engem bámul végig.
- Ne nézz így - mondom kuncogva. Kék szemei az én pillantásomat követik, keze az arcomat simogatja. Lehunyom a szemem majd nyelek egy nagyot. 
- Mondták már, hogy milyen karakteres az arcod? - kérdezi halkan és minden kis bőrhibámat végigsimogatja. 
- Inkább csak ragyás - nevetek fel. Kádi megrázza a fejét majd felül.
- Remélem nem érzed úgy, hogy közéd és Balázs közé akarok állni. 
A szememet forgatva ülök fel én is és megigazítom a hajam.
- Mondtam, hogy nem akarok Balázsról beszélni. Attól mert megcsókolt én még nem lesz az övé! - szólalok meg hangosabban majd amikor értelmet nyer amit mondtam érzem, ahogy elvörösödök. Tamás komolyan a szemembe nézve hajol az arcomhoz.
- Látom, amit látok, rendben? Kedvellek, és remélem, hogy te is engem. De komolyan - suttogja majd apró csókot nyom az arcomra. 
- Kedvellek - suttogom én is. Kádi elmosolyodik. 
- És őt is kedveled? 
- Igen. Vagy nem. Nem tudom - felelem majd idegesen a hajamba túrok. - Ő egy hatalmas majom, tudod? Persze, hogy tudod, hisz' ismered. Én meg nem tudom mi van. Csókolóztunk, de nem tudom mit érzek. 
Tamás halkan nevetve nézi a kiborulásomat én pedig kénytelen vagyok elmosolyodni. 
- Én itt leszek, ha úgy gondolod majd, hogy nem akarsz Dzsudzsitól semmit. 
- Ez olyan, mintha kihasználnálak. Hogy majd elővegyelek ha a másik nem kell - mondom majd lebiggyesztem a számat.
- Hát, azt nem mondtam, hogy nem lesz közben senkim - feleli majd elneveti magát. - De tudnod kell, hogy érzek valamit irántad. Nem tudom mit, de várok rád. 
Megsimogatom az arcát majd hirtelen felindulásból megcsókolom. Nem tudom mi ütött belém, de tudnom kell, hogy érzem-e azt a zsongást a gyomromban, mint Balázsnál. Tamás visszacsókol, a hajamba túr én pedig belemosolygok a csókba. Sehol egy pillangó, csak az, hogy ez a csók mennyire másabb: érzelmesebb, lágyabb. 
Kádi húzódik el először én pedig mosolyogva nézem őt. Értetlen tekintete még jobban megmosolyogtat.
- Köszönöm, hogy vagy nekem - mondom ő pedig elneveti magát. 
- Én mindig itt leszek. - A szívemre mutat majd mosolyogva feláll. Együtt megyünk ki a folyosóra majd megvárom míg felkapja a cipőjét. 

Kádi elmegy, én pedig sóhajtva kezdek kávét főzni. Nem tudom mit érzek. Tamás olyan jófej, olyan tökéletes. Annyira álomszerű, hogy itt volt, egész délután együtt voltunk és... Nincs és. A csókja visszahúzódó, édes, lágy volt. Mégse volt meg az a gyomorideg, ami Balázsnál. Ó, Dzsudzsák Balázs, hogy te még mennyi problémát fogsz nekem okozni! 
- Megjöttünk! - hallom meg anya kiabálást a folyosóról majd Tomi szalad be a konyhába. 
- Szia kismanó - nyomok puszit az öcsém fejére akinek kezében két bábfigura van. Na milyen, na milyen?! Dzsudzsák Balázs és Kádár Tamás. Ez egy ördögfióka! Vigyorogva mutogatja nekem a kis figurákat.
- Melyik kell? Az egyik lehet a tied! 
Kis gondolkodás után lehunyt szemmel választok. Gyorsan kapom ki az öcsém kezéből a bábút majd halkan nevetve nyitom ki a szemem: a kezemben Őszőkesége kicsinyített mása áll, gúnyosan mosolyogva rám. Pont, mint az igazi.