2016. július 15., péntek

5. fejezet - Nem minden tejfel

Brigi

A mai nap különleges - ma van életem legfontosabb meccse. Ha ezt megnyerjük, akkor talán van esélyem a feljebb jutásra! 

Felkötöm a hajam, megigazítom a mezemet majd a csapattársaimra nézek.
- Nyerni fogunk! - szólalok fel mint a csapatkapitány. A többiek bőszen bólogatva figyelik az instrukcióimat. Aztán a fülemet megüti egy érdekes, ismerős hang és azonnal a forrás felé fordulok.
- Nem is említetted, hogy sportolsz - futtatja végig égkék szemeit rajtam Balázs majd elvigyorodik. Összehúzom a szemöldökömet mit sem törődve a hátam mögött lévő társaim sutyorgásáról.
- Nem kérdezted - felelem. 
- Ez olyan mint a foci? 
A szememet forgatva veszem el az edzőtől az ütőmet és a fiú felé irányítom aki nagy szemekkel néz rám. 
- Nem olyan mint a foci. Ez hoki! 
- Azt én is szoktam. Mármint hokizni. Nem úgy ahogy te, de mondjuk hasonlít - húzza gonosz vigyorra száját én pedig lehunyom a szemem és elszámolok ezerig. 
- Menj, ülj le valahova vagy tűnj el innen, mert zavarod a levegőt. És nem érdekelnek az undorító szokásaid. 
Közelebb lép hozzám, megigazítja a mezemet majd félrebillenti a fejét és úgy néz rám.
- Kíváncsi vagyok, hogy hogy játszol - suttogja majd direkt beharapja az alsó ajkát. Megrázom a fejem majd oldalba vágom az ütővel. Felkiált, az oldalához nyúl majd vigyorogva felül a lelátóra. A szememet forgatva nézem, ahogy leül majd Zsófi csatlakozik hozzá. Beszélgetni kezdenek, a barátnőm nevet, Balázs pedig vigyorogva magyaráz neki. Gondolom rólam. Felhúzom az orromat majd a pályára sétálok.
- Rendben lányok - kezdi az edzőnk. -, a mai nap fontos számunkra. Ha ezt a meccset megnyeritek, akkor mindegyikőtök élete megváltozhat.
Egyszerre bólogatunk majd a csapatnevünket kiáltjuk - Harcos Amazonok, ironikus, nem? Nem - és összeütjük az ütőinket.
Beállunk a kezdéshez, én mint csapatkapitány, középre állok és várom, hogy elindítsák a meccset. A varázssíp megszólal mi pedig azonnal átszellemülünk. Egy kis síp elég, hogy 22 lány megőrüljön. És ez most kivételesen nem egy shoppingolós nap, ahol mind arra várunk, hogy végre kinyissanak az üzletek és mindenféle csini rucit meg cipőket vegyünk. Érezted az iróniát? 
A kis fehér golyó süvítve gurul a füvön, az ütők hangosan csattognak, néha elesik egy-egy lány, de egy közös van bennünk: ez a sport az életünk. 
- Hajrá lányok! - hallom a közönség hangját, akik egyszerre ordítanak nekünk és az ellenfélnek. Elmosolyodok majd beverem az első gólt. Ezután még több gól is születik, a végén már 20-20 állásnál tartunk. 
Az edzőnk szünetet kér majd magához hív bennünket.
- 1 perc van hátra a meccsből és ha legalább egy gólt szerzünk még akkor nyerünk. Ez a döntő perc és nem szeretném azt látni, hogy feladjátok. Nagyon jók vagytok csajok!
Pacsizunk majd újra felállunk. Kinézek a közönségbe, Balázs pedig épp aláírásokat osztogat. A szemeimet forgatva indítom el a labdát. Felpillantok, majd újra az ütőre nézek. Meg.Fogjuk.Nyerni - ez a mantrám és a mantrám mindig bejön.
Az egy perc hihetetlen gyorsan telik, a gondolataim pedig cikáznak: Balázs azért jött ide ki, hogy magát kellesse, az ütőm minden fele megy csak a labda felé nem, és az ellenfél gólt lő nekünk. Szembenézek a legnagyobb félelmemmel: az ellenünk játszó csapat csapatkapitánya gúnyos mosollyal az arcán néz engem miközben a csapata örömittasan ünnepel. Bólintok majd lecsapom az ütőmet a földre. Körülnézek: a csapatom szomorúan levonul a pályáról, az edző csalódottan rázza meg a fejét miközben gratulál a másik csapatnak. 
- Jók voltatok lányok - szólal meg a másik csapatkapitány majd a kezét nyújtja felém. Az arcán még most gúnyos mosoly ül, de kezet fogunk én pedig mosolyt erőltetve az arcomra gratulálok neki. 
A lelátóra nézve sétálok le a pályáról. Balázs felvont szemöldökkel figyel, Zsófi pedig felháborodva veszekszik egy másik nézővel. Hát, szegény, nem tudja kivel kezdett. A tekintetem újra Balázs felé vándorol és megvonom a vállam. Ő a szája két sarkához emeli a kezét és felhúzza, mintha mosolyogna. Halkan, bánatosan elnevetem magam majd megrázom a fejem és az öltözőbe megyek. Lekapom magamról a pólót és a nadrágot, így fehérneműben álldogálok. 
- Sajnálom lányok, ez az én hibám - szólalok meg a többiekre nézve akik csak csendben öltözködnek. 
- Ezzel nem veszekszek - jegyzi meg az edző. Összevont szemöldökkel nézek rá, hiszen nem azt vártam, hogy engem hibáztasson, de mondjuk mondhatta volna azt, hogy nem, szerintem nagyon jók voltatok vagy ilyesmi. Hát, kurvára nem mondta ezt. Az arckifejezésemet látva összehúzza a szemeit, de én csak legyintek, semmi kedvem veszekedni. 
- Ma este megyünk valahova? - kérdezik a lányok, akikkel bevett szokásunk, hogy minden meccs után elmegyünk inni valahova. Akár nyerünk, akár nem. 
- Mehetünk - mondom bólogatva. A kulacsomból iszok miközben végigmegyünk a folyosón kifele a régi általános iskolából, aminek a kültéri pályáján volt megtartva a meccs. Aztán megpillantom az udvaron a beszélgető Balázst. A lányok körülöttem egyből sutyorogni kezdenek, párszor direkt hangosabban kimondva annak a hülyének a nevét. 
- Van barátnője. - És hogy miért jegyzem ezt meg? Mert idegesít, hogy ahol megjelenik, a női egyedek egyből tócsát csinálnak maguk alatt. 
- Tényleg? - kérdezik egyszerre én pedig bőszen bólogatok. Egyöntetű ahj és a fenébe pedig mindenemet oda adnám neki megjegyzések után Balázs hirtelen felénk fordul. A tekintetünk összeakad, de én egyből elkapom a fejem. A táskámat átvetem a vállamon majd elindulok Zsófi kocsija felé. Elköszönök a lányoktól akik mind a szüleikhez vagy a barátjukhoz mennek. 

- Mehetünk - mondom, miközben beszállok a kocsiba. Zsófi egy ideig még nem ül be, ezért kidugom a fejemet az ablakon és felvont szemöldökkel követem Zsófi tekintetét. 

- Ugye ő nem jön velünk... - sziszegem, de meg se kell várnom a legjobb barátnőm válaszol. Dzsudzsák Balázs mosolyogva integetve indul el a kocsink felé. Számtalan káromkodás jut eszembe, de egyiket se mondom ki. Inkább csak nagyot sóhajtok és hátradőlök az ülésben. Aztán egy kopogás zavar meg.
- Ülj hátra - mondja Mr. Tökéletes én pedig lehunyom a szemem és tudomást se veszek tőle. Hallom, ahogy halkan felnevet majd inkább ő ül hátra. Becsusszan középre majd megbirizgálja az arcomat. 
- Mit akarsz? - kérdezem, de ő csak tovább piszkálja az arcomat. Mérgesen fordítom felé a fejem, az arca félelmetes közelségben van én pedig még levegőt venni is elfelejtek. 
- Ügyes voltál ma - mondja. 
- Ja, azért nem nyertünk mert olyan ügyes voltam - mondom majd újra előrenézek. Balázs nagyot sóhajt, Zsófi pedig elindítja a kocsit és hazáig gurulunk. 
- Este bulizni megyünk a lányokkal - jegyzem meg a barátnőm felé pillantva. 
- Ma este nem tudok veletek tartani - szólal meg majd elhúzza a száját. - Ádiéknál családi összejövetel lesz. De majd felhívlak még meg ilyesmi. 
Érzem Balázs pillantását magamon, ahogy kiszállok a kocsiból. Elköszönök, ő viszont nem viszonozza. Összehúzom a szemeimet majd intek Zsófinak és bemegyek a házba. 
- Hogy ez mekkora egy felfuvalkodott majom! - kántálom, ahogy leveszem a cipőmet és ledobom a sporttáskámat a mosógép mellé. 
- Balázst szidod ennyire, édesem? - kérdezi a papa, aki sok mindent tud pedig alig van itthon. Felpillantok majd elmosolyodok és átölelem az én jó öreg édesapámat, aki valószínűleg nem rég érhetett haza az útjáról. Újságíró, csak úgy mondom. 
- Annyira hiányoztál már - motyogom apukám mellkasába ő pedig puszit nyom a fejemre. Ő mindig is úgy bánt velem mint egy tíz évessel, lehettem akár tizenhét, tizennyolc vagy huszonegy. 
- Te is, kiscsillag - suttogja. - Figyelj, üljünk le, csinálok egy finom kakaót és beszélgetünk, rendben? 
Bólogatok majd bemegyünk a konyhába. Apa a tűzhelyhez megy és már is készíteni kezdi az ő híres kakaóját. Nem gondolok semmire csak arra, hogy milyen jó, hogy újra itt van. 

- Meddig maradsz? - kérdezem amikor már elkészült a varázsital. Kiskoromban azt hittem, hogy ez a meleg dolog meggyógyítja még a legnagyobb sebeket is. 

Apa leül majd a bögréjét kezdi piszkálni. Feszült, az arca megnyúlt és egy kicsit fáradt is. Leül, majd komolyan rám néz.
- Csak pár napig - mondja és kortyolgatni kezdi az italt. - Egyébként hogy sikerült a meccs?
- Vesztettünk - felelem. Apa lebiggyeszti a száját, ahogy az öcsém szokta. Megvonom a vállam. Szomorú vagyok, és csalódott. 
- Szomorú vagy és csalódott? - Mintha olvasna a gondolataimban. Elmosolyodok majd bólogatni kezdek.
- Nem akarok róla beszélni. Majd lesz valami.
Apa szomorúan megrázza a fejét.
- Édesem, el kell mondanom neked valamit - mondja pár pillanat csend után. Felvont szemöldökkel figyelem minden mozdulatát. 
- Baj van? Tomival vagy anyával van valami? - kérdezem és egyből a telefonomhoz nyúlok ami a zsebemben van. Apa megrázza a fejét de közben nem veszi el a tekintetét rólam. Aggódva, a szememmel kérlelem, hogy mondjon már valamit!
- Édesanyáddal úgy döntöttünk, hogy végleg elválunk - mondja ki egyszerűen. A szemem azonnal megtelik könnyel, felugrok az asztaltól és vádlón nézem apám borostás arcát. 
Tudom, hogy rengeteget veszekednek mostanában, de arra gondolni se mertem eddig, hogy ez lesz a vége. 
- Még jó, hogy szóltatok róla nekem. Tominak mikor akarjátok elmondani? Ő nem huszonegy éves, hanem öt! - Mindenfélét összebeszélek, mint mindig, amikor ideges vagyok. 
Apa fáradtan néz rám, a szemei alatti táskák azt jelzik, hogy már egy ideje biztos nem aludt. Megdörzsöli a homlokát majd ő is feláll. Magához húz, megölel, de az ölelése most nem olyan meleg, nem olyan puha, mint máskor. Zokogni kezdek, nem bírom tovább. 
- Css, kiscsillagom! - mondja és a hátamat kezdi simogatni. 
Be kell vallanom, hogy nem csak a válásuk miatt sírok - a mai nap kész katasztrófa. Talán erre mondják, hogy nem minden tejfel. Megrázom a fejem, ellépek az apámtól és kihúzom magam. 
- Én most bemegyek a szobámba, este a lányokkal van találkozóm. - Úgy teszem, mintha nem esne rosszul a szüleim viselkedése, pedig legbelül kiabálnék. Apa puszit nyom a fejemre, majd a dolgozószobájába vonul. Kifújom az orromat a szobámba menve majd amikor már bent vagyok, egyszerűen csak eldőlök az ágyon és a plafont kezdem nézni. 
A telefonom megcsörren, üzenetem jött.

Dzsudzsák Balázs üzenete:
Mit veszel fel este? 
Hegyvégi Brigi üzenete:
Mert? 
Dzsudzsák Balázs üzenete: 
Mert randizunk.

Felnevetek majd letörlöm a könnyeimet, úgy írok vissza ennek a majomnak. 

Hegyvégi Brigi üzenete:
Én esetleg a barátnőimmel randizok és nem veled.
Dzsudzsák Balázs üzenete:
És ha azt mondom, hogy én is meglettem hívva este? 
Hegyvégi Brigi üzenete:
Akkor se randizunk. A többi lánnyal randizhatsz, de velem nem. Na szia, megyek és elásom magam.
Dzsudzsák Balázs üzenete:
Este tali, baba.


Balázs idegesítő. Igen, viszont kedvelem. Utálom, hogy kedvelem, és utálom, hogy tudom, hogy ő is kedvel. Mindent utálok ami vele kapcsolatos, mégis szeretnék a közelében lenni. 

2 óra alatt megfürdök, eszek és aztán elkészülődök mert lassan 6 óra és indulunk a Hősök terére pezsgőt bontani. Ez egy éves program, amikor a szurkolók megünneplik a focisták sikereit. A tükör elé állva kisminkelem magam majd felkötöm a hajamat. Szoros copfom ellentéte vékony arcélemnek. Egy arany láncot veszek fel nyakláncnak, ami egyszerű, mégis szépen kiemeli a keresztcsontomat. 
A csengő megszólal én pedig rohamléptekkel indulok el hozzá. 
- Szia..sztok - pillantok Zsófira, Ádira és Balázsra. A két fiú ugyanazt a szerelést viselik: fehér ing, mely szépen kiemeli nem éppen vékony kezeiket, és fekete flannel-nadrág. Zsófi pedig egy fehér virágos ruhát, hozzá pedig egy sarut. Az én romperem (kezeslábas magyarul) hozzájuk képest laza és csúnya. 
- Mehetünk? - mosolyog bocsánatkérően Zsófi, de én csak mosolyt erőltetve az arcomra felkapom a sarumat és elindulok előttük. Hallom, ahogy Balázs a nevemet sziszegi, de nem nézek még rá se. Sőt, még köszönni se köszönök. Hogy miért? Én lennék a legboldogabb, hogyha tudnám, hogy miért. De ő se foglalkozik túlzottan velem így nem is érdekel. Na jó, mondjuk egy kicsit.

A Hősök terére kiérve már robbannak a pezsgők és amikor a tömeg meglátja a válogatott két tagját (vagyis Balázst és Ádit) egyből ünnepelni kezdik őket. Szemforgatva sétálok egy kis bódéhoz ami az ilyen alkalmakkor szokott kint állni és most éppen pezsgőt és bort kínál a népnek. Kikérem a saját adagomat és úgy kezdem inni mintha az életem múlna rajta. 
Hátha a piától Balázs is kedvesebbnek fog tűnni a szememben. 

6 megjegyzés:

  1. I-M-Á-D-O-M!💖💖
    Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen jól írsz!😍😍
    Minden szavát, sorát, faltam!💞💕
    Siess a folytatással!💘💌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, köszönöm szépen :) Van még mit fejlődnöm, szerintem. :)
      De örülök, hogy ennyire tetszik!
      -Bri

      Törlés
  2. Hűű. Hosszú, eseményekkel teli rész. Nyami.
    Imádom, mint mindig. Hamar hozd a kövit. ^_^
    Ciaa ××

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nagyon jól írsz, benne lennél egy cserében? Szívem szerint a kiemeltek közé tennélek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm a dicséretet. Ha belinkeled a blogodat, akkor azonnal kiteszlek! :)
      - Bri

      Törlés