Dzsudzsi
2016.június 14.
A sportot nem követő embereknek ez csak egy ugyanolyan kedd este. Nekünk viszont - akiknek életük a foci - és a csapatnak szurkoló embereknek ez a nap (és majd a többi jó pár) más. Nem úgy más, mint egy érettségi, egy esküvő, vagy akármi. 40 év után most először jutott ki a magyar válogatott az Európa Bajnokságra. 40 év után most először láttam ezreket egyszerre mozdulni, egyszerre énekelni.
,,Az éjjel soha nem érhet véget,
Varázsolj nekünk valami szépet,
Repülj velünk a szerelem szárnyán!
Indul az utazás, csak erre vártál."
Mindig is boldogsággal töltött el, ha egy szurkoló büszkén nézett rám, és elmondta, hogy ő már pedig bízott abban, hogy a történelem megismétli önmagát.
Mégis akadt valami, ami ezt a napot beárnyékolta: Nagyá felhívta edzés előtt a barátnőjét, aki azt mondta, hogy Brigi és ő nem jönnek el a mai meccsre. Bevallom, a szívem legalább két ütemet is kihagyott, amikor ezt hallottam. Nem vagyok egy szentimentalista csákó, de elszomorított a hír. Pedig megígérte, hogy itt lesz!
- Sajnálom öreg, de mennünk kellene edzeni - szólít meg Nagyá majd az ajtó felé biccent.
- Nincs semmi baj - rázom meg a fejem és feljebb húzom a sportszáramat. Ádám kissé furcsán néz rám de nem szól egy szót se. Kimegyünk a fűre majd Storck-ra nézünk.
- Egy kis bemelegítéssel kezdünk aztán próbameccset fogtok játszani. Persze nem az igazi ellenféllel, de majd meglátjátok - mondja (persze németül) a kapitány mi pedig bólogatunk. Mert ugye a kapitány szava szent.
Az edzés után pár kör futás következik amit Storck levezető futásnak nevez. Nagyá mellett futok, mellettünk még Szalai és Stieber.
- Nem beszéltél még a lányokkal? - pillantok gyorsan Ádira majd újra magam elé nézek, hogy el ne essek.
- Zsófi küldött reggel egy üzenetet, hogy sajnálja, hogy nem jönnek. De ezt mondtam már - mondja miközben a szél kellemesen fújja az arcunkat. Sóhajtok egy aprót majd befordulok a sarkon és bemegyek a szálloda területére.
- Hé haver, azért ennyire nem gáz a dolog - ütögeti meg Szalai a vállamat én meg felvont szemöldökkel nézek rá.
- Hogy érted?
- Több lehetőséged lesz csajozni - vigyorog. Megforgatom a szemeimet, ahogy Brigitől tanultam, majd kínosan elnevetem magam én megrázom a fejem.
- Nem csajozni jöttünk.
- És? Nézd ott azt a szőkét. - Az előbb említett szőke hajú lányra pillantok aki ugyanekkor néz ránk és a szeme egyből mindent elárul. Ezt inkább ha lehet akkor nem részletezném, legyen annyi elég: ha fiatalabb lennék ott lent... szóval, értitek.
De most csak elsétálok mellette majd amikor elkapja a kezemet csak félszemmel nézek rá.
- Helló - mosolyogva az edzőnadrágomra teszi a kezét majd egy cetlit csúsztat a zsebembe. Remélem a telefonszáma és nem a szobakártyája. Mosolyt erőltetek az arcomra majd tovább sétálok.
Körülbelül 5 óra lehet és már a stadion előtt álldogálunk míg a csapattársaim elszívják a cigijüket.
- Mindjárt jövök. - Hirtelen felindulásból felrohanok a szobámba és előkeresem a telefonomat.
- Igen? - Ő szól bele, az én szívem pedig kihagy egy ütemet. Nyálasnak hangozhat, de csak rá tudok gondolni.
- Június 18-án lesz a következő meccsünk, küldök jegyet, itt kell lenned - szólalok meg, a túlsó oldalról pedig meglepődöttség hangját hallom. Elmosolyodok.
- Nem a jegyről van szó, te is tudod. Nekem most itthon kell lennem - mondja szomorkás hangszínnel. A mosoly egyből lehervad borostás arcomról, megrázom a fejem és felsóhajtok.
- Szükségem van rád, Brigi.
Hatásszünet majd megszólal:
- Sok sikert estére. Nézlek a tévében. - És kinyomja.
Legszívesebben a falhoz vágnám a telefont, de mivel már nem csak autókat törtem hanem telefonokat is, így vigyáznom kell.
- Mehetünk - érek vissza a srácokhoz akik mind fürkésző tekintettel néznek. - Fent hagytam valamit.
- Felhívtad, igaz? - Nagyá lép mellém, aki kezd egy kicsit idegesíteni a Ádi-vagyok-gondolatolvasó viselkedésével. Zavartan felnevetek és beletúrok szőkés hajamba.
- Úgyis tudod, akkor miért kérdezed? - sóhajtok fel miközben beérünk az öltözőbe.
- Nyitott könyv vagy előttem - kacag fel majd ledobja cuccát a helyére és ő is leül. Megrázom a fejemet és a többiekhez fordulok.
- Ne úgy éljük meg ezt a meccset, mint az Európa Bajnokság tét-meccsét. Éljük meg úgy, mintha otthon a grundon focizgatnánk. Nem huszonévesek vagyunk, hanem újra kamaszok, akik játszani jöttek és harcolni!
A csapattársaimmal kezet fogunk majd öltözni kezdünk. Miután mind elkészültünk kimegyünk melegíteni, amit már néhány néző is figyelemmel kísér. A tömeg csak nő és nő.
Storck lép hozzánk és kiosztja a feladatokat majd a kispadhoz sétál és leül. Az öreg jó kapitány, de néha túl feszült.
Pontban 18 órakor megszólal a játékkezdést jelző síp, és onnantól kezdve a világot kikapcsolva játszunk. Én és a csapat.
Brigi
- Na, kezdődik - huppan le a tévé elé Zsófi, ölébe téve egy nagy tál pattogatott kukoricát. Mottója: a foci és a popcorn egy menő kombináció!
- Csitt már! - mordul fel a kisöcsém Tamás, aki csillogó szemekkel nézi a képernyőt.
- Ez még csak a Himnusz öcsi, nyugodj meg - halkan felnevetek, de aztán elhalkulok mert a kijelzőn épp Balázs arca tűnik fel. Akaratlanul is elmosolyodok és immáron én is csendben figyelem a történteket.
A meccs egyébként elég jó, ahhoz képest, hogy nem értek hozzá. A gyephoki más, a fociban pedig teljesen mások a szabályok.
- Góóóóól! - Szakít ki gondolkozásomból az öcsém és Zsófi kiáltozása. 1-0 nekünk, a gólt pedig Stieber Zoltán rúgta. Boldogsággal tölt el látni a fiúk ölelkezését a rajongókkal. Ott kellene lennem nekem is, büszkén megölelni Balázst.
- Zsófi - pisszegek a barátnőmnek aki érdeklődve pillant felém de félszemmel a meccset figyeli.
- Mondd gyorsan, nehogy lemaradjak valamiről.
- Balázs felhívott - mondom, és figyelem a reakcióját. Elvigyorodik majd kihív a konyhába. Előtte persze Tomi szívére köti, hogy kiabáljon ha van valami.
- Mit mondott? - néz rám nagy szemekkel.
- Van kedved kiutazni Marseille-be az izlandi meccsre? - A barátnőm mosolya legalább százszorosára növekszik és szótlanul a nyakamba ugrik. - Ezt akkor vehetem egy igennek? - nevetek fel.
- Úristen, annyira jó lesz! - csillogó szemekkel mosolyog én pedig egyetértően mosolygok.
- Góóóól! Góóóól! Szalai gólt rúgott! - szalad ki eszeveszetten Tomi a konyhába ezután pedig elkezdi énekelni az ilyenkor mottóvá vált "Álé, álé, álé-álé-álé!" felkiáltás. Persze a szívre tett kész el se maradhat.
A 90 perc gyorsan elrepült, ezután a fiúk és a szurkolók együtt énekeltek és mondtak köszönetet az Fentieknek, és a szüleiknek, akik nélkül nem nyerhettek volna.
Ezután Tomi elég hamar elaludt, de előtte meg kellett neki ígérnem, hogy ha beszélek Kádival vagy Balázzsal akkor szólok neki.
- Jó éjt, öcsike - nyomok puszit a fejére.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezi álmos szemekkel és már néha le is hunyja őket.
Aprót biccentek.
- Apa nem jön haza többet, ugye?
Mi erre a megfelelő válasz? Help!
- Nem tudom törpe, de az biztos, hogy nem fognak veszekedni itt többet. Azt nem engedem, érted? És most aludj szépen mert holnap megyünk reggel a nagyihoz.
Megvárom míg elalszik majd kimegyek a konyhába.
- Nem bírta sokáig az estét - Zsófi kedvesen mosolyogva elébem tesz egy bögre teát majd leülünk.
- Mostanában hamar elalszik - mondom.
- A szüleiddel mi van?
A kérdés nem ér váratlanul, egész nap lebegett ez a téma a levegőben. Igazából már vártam is, hogy megkérdezze.
- Válnak. Néha apa felhívja anyámat, akkor veszekednek de azok csak pár percig tartanak. Szóval nem tudom mi lesz - vonom meg a vállamat és beleiszok a teámba.
- Jó éjt és már alig várom a 18-át - ölel meg Zsófi majd mosolyogva és sok reménnyel telve száll meg a kocsijába. Intek neki majd magam is bezárkózok és elindulok tusolni. Hosszú volt ez az este és már alig várom, hogy lefeküdhessek aludni.
A fürdőből kilépve felnyitom a telefonomat:
2 nem fogadott hívás (Kádi, Balázs), 2 szöveges üzenet (Kádi, Balázs)
Kádi üzenete:
Szia, mondd hogy nézted a meccset! :) K
Brigi üzenete:
Ki nem hagytam volna! Ügyesek voltatok.
Kádi üzenete:
Mikor találkozunk legközelebb? K
Brigi üzenete:
Az izlandi meccsen.:)
Kádi üzenete:
Végre! Alig várom már. :) Na de megyek mert ünnepelünk! Csókollak! K
Brigi üzenete:
Én is téged! x
Balázs üzenete:
Na igent mondasz az ajánlatomra?
Brigi üzenete:
Mármint?
Balázs üzenete:
Te és én és Marseille
Brigi üzenete:
Ott találkozunk. :)
Balázs üzenete:
Már várom. Meg kell ismételnünk valamit, remélem nem felejtetted el. ;)
A szívem újra kihagy egy ütemet, és erre már nem is reagálok. Egyszerűen el tudja érni, hogy zavarba hozzon. Dzsudzsák Balázs, te...!
- Mindjárt jövök. - Hirtelen felindulásból felrohanok a szobámba és előkeresem a telefonomat.
- Igen? - Ő szól bele, az én szívem pedig kihagy egy ütemet. Nyálasnak hangozhat, de csak rá tudok gondolni.
- Június 18-án lesz a következő meccsünk, küldök jegyet, itt kell lenned - szólalok meg, a túlsó oldalról pedig meglepődöttség hangját hallom. Elmosolyodok.
- Nem a jegyről van szó, te is tudod. Nekem most itthon kell lennem - mondja szomorkás hangszínnel. A mosoly egyből lehervad borostás arcomról, megrázom a fejem és felsóhajtok.
- Szükségem van rád, Brigi.
Hatásszünet majd megszólal:
- Sok sikert estére. Nézlek a tévében. - És kinyomja.
Legszívesebben a falhoz vágnám a telefont, de mivel már nem csak autókat törtem hanem telefonokat is, így vigyáznom kell.
- Mehetünk - érek vissza a srácokhoz akik mind fürkésző tekintettel néznek. - Fent hagytam valamit.
- Felhívtad, igaz? - Nagyá lép mellém, aki kezd egy kicsit idegesíteni a Ádi-vagyok-gondolatolvasó viselkedésével. Zavartan felnevetek és beletúrok szőkés hajamba.
- Úgyis tudod, akkor miért kérdezed? - sóhajtok fel miközben beérünk az öltözőbe.
- Nyitott könyv vagy előttem - kacag fel majd ledobja cuccát a helyére és ő is leül. Megrázom a fejemet és a többiekhez fordulok.
- Ne úgy éljük meg ezt a meccset, mint az Európa Bajnokság tét-meccsét. Éljük meg úgy, mintha otthon a grundon focizgatnánk. Nem huszonévesek vagyunk, hanem újra kamaszok, akik játszani jöttek és harcolni!
A csapattársaimmal kezet fogunk majd öltözni kezdünk. Miután mind elkészültünk kimegyünk melegíteni, amit már néhány néző is figyelemmel kísér. A tömeg csak nő és nő.
Storck lép hozzánk és kiosztja a feladatokat majd a kispadhoz sétál és leül. Az öreg jó kapitány, de néha túl feszült.
Pontban 18 órakor megszólal a játékkezdést jelző síp, és onnantól kezdve a világot kikapcsolva játszunk. Én és a csapat.
Brigi
- Na, kezdődik - huppan le a tévé elé Zsófi, ölébe téve egy nagy tál pattogatott kukoricát. Mottója: a foci és a popcorn egy menő kombináció! - Csitt már! - mordul fel a kisöcsém Tamás, aki csillogó szemekkel nézi a képernyőt.
- Ez még csak a Himnusz öcsi, nyugodj meg - halkan felnevetek, de aztán elhalkulok mert a kijelzőn épp Balázs arca tűnik fel. Akaratlanul is elmosolyodok és immáron én is csendben figyelem a történteket.
A meccs egyébként elég jó, ahhoz képest, hogy nem értek hozzá. A gyephoki más, a fociban pedig teljesen mások a szabályok.
- Góóóóól! - Szakít ki gondolkozásomból az öcsém és Zsófi kiáltozása. 1-0 nekünk, a gólt pedig Stieber Zoltán rúgta. Boldogsággal tölt el látni a fiúk ölelkezését a rajongókkal. Ott kellene lennem nekem is, büszkén megölelni Balázst.
- Zsófi - pisszegek a barátnőmnek aki érdeklődve pillant felém de félszemmel a meccset figyeli.
- Mondd gyorsan, nehogy lemaradjak valamiről.
- Balázs felhívott - mondom, és figyelem a reakcióját. Elvigyorodik majd kihív a konyhába. Előtte persze Tomi szívére köti, hogy kiabáljon ha van valami.
- Mit mondott? - néz rám nagy szemekkel.
- Van kedved kiutazni Marseille-be az izlandi meccsre? - A barátnőm mosolya legalább százszorosára növekszik és szótlanul a nyakamba ugrik. - Ezt akkor vehetem egy igennek? - nevetek fel.
- Úristen, annyira jó lesz! - csillogó szemekkel mosolyog én pedig egyetértően mosolygok.
- Góóóól! Góóóól! Szalai gólt rúgott! - szalad ki eszeveszetten Tomi a konyhába ezután pedig elkezdi énekelni az ilyenkor mottóvá vált "Álé, álé, álé-álé-álé!" felkiáltás. Persze a szívre tett kész el se maradhat.
A 90 perc gyorsan elrepült, ezután a fiúk és a szurkolók együtt énekeltek és mondtak köszönetet az Fentieknek, és a szüleiknek, akik nélkül nem nyerhettek volna.
Ezután Tomi elég hamar elaludt, de előtte meg kellett neki ígérnem, hogy ha beszélek Kádival vagy Balázzsal akkor szólok neki.
- Jó éjt, öcsike - nyomok puszit a fejére.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezi álmos szemekkel és már néha le is hunyja őket.
Aprót biccentek.
- Apa nem jön haza többet, ugye?
Mi erre a megfelelő válasz? Help!
- Nem tudom törpe, de az biztos, hogy nem fognak veszekedni itt többet. Azt nem engedem, érted? És most aludj szépen mert holnap megyünk reggel a nagyihoz.
Megvárom míg elalszik majd kimegyek a konyhába.
- Nem bírta sokáig az estét - Zsófi kedvesen mosolyogva elébem tesz egy bögre teát majd leülünk.
- Mostanában hamar elalszik - mondom.
- A szüleiddel mi van?
A kérdés nem ér váratlanul, egész nap lebegett ez a téma a levegőben. Igazából már vártam is, hogy megkérdezze.
- Válnak. Néha apa felhívja anyámat, akkor veszekednek de azok csak pár percig tartanak. Szóval nem tudom mi lesz - vonom meg a vállamat és beleiszok a teámba.
- Jó éjt és már alig várom a 18-át - ölel meg Zsófi majd mosolyogva és sok reménnyel telve száll meg a kocsijába. Intek neki majd magam is bezárkózok és elindulok tusolni. Hosszú volt ez az este és már alig várom, hogy lefeküdhessek aludni.
A fürdőből kilépve felnyitom a telefonomat:
2 nem fogadott hívás (Kádi, Balázs), 2 szöveges üzenet (Kádi, Balázs)
Kádi üzenete:
Szia, mondd hogy nézted a meccset! :) K
Brigi üzenete:
Ki nem hagytam volna! Ügyesek voltatok.
Kádi üzenete:
Mikor találkozunk legközelebb? K
Brigi üzenete:
Az izlandi meccsen.:)
Kádi üzenete:
Végre! Alig várom már. :) Na de megyek mert ünnepelünk! Csókollak! K
Brigi üzenete:
Én is téged! x
Balázs üzenete:
Na igent mondasz az ajánlatomra?
Brigi üzenete:
Mármint?
Balázs üzenete:
Te és én és Marseille
Brigi üzenete:
Ott találkozunk. :)
Balázs üzenete:
Már várom. Meg kell ismételnünk valamit, remélem nem felejtetted el. ;)
A szívem újra kihagy egy ütemet, és erre már nem is reagálok. Egyszerűen el tudja érni, hogy zavarba hozzon. Dzsudzsák Balázs, te...!
