2016. július 23., szombat

7. fejezet - Nem utállak

Brigi 

Szégyellem magam. Rettenetesen szégyellem ahogy viselkedtem Balázs és a többiek előtt. Zsófi már megszokta, de nem akartam, hogy egy hülye, részeg és hisztis picsa legyek Balázs és Ádám szemében. Legszívesebben felpofoznám magam! Brigi, mondták már, hogy egy elmehetnél valami terápiára?
- De miért válnak el? - kérdezi éppen Zsófi, amikor az egyik szobor mellett ülünk és én az elfolyt szemfestékemet próbálom letörölgetni. Mondanom se kell, hogy több, kevesebb sikerrel. Balázs és Ádi elmentek valahova, így hangosabban kibeszélhetem a családi életemet. 
- Nem tudom. Gondolom anya megelégelte apa utazgatásait. És... azt hiszem, de ezt ne mondd el senkinek - mondom és félrészegen a számra teszem az ujjam. Zsófi megrázza a fejét majd kéri, hogy folytassam. - Apa megcsalja anyát.
A legjobb barátnőm vállára hajtom a fejem majd újra bőgni kezdek. Mint egy tini, aki most tudta meg, hogy terhes. Zsófi a hátamat simogatja és nyugtató szavak suttog. Aztán felemeli a fejét, így én is automatikusan felpillantok. Balázs a kezében egy üveg vízzel amit azonnal átad nekem. Az arcán nem látszik semmi érzelem, csak engem néz. Megköszönöm a vizet majd kiiszom a feléig. Megtörlöm a számat majd felállok. A járás ingatag - jegyzem meg magamban majd részeg mosollyal az arcomon nézek fel. 
- Hazaviszlek - szólal meg hirtelen Balázs és elkapja a kezemet. Zsófi bólogat majd átadja a kocsija kulcsát. - Majd hívjatok és eljövök értetek is. 
Balázs a kocsihoz vezet majd kinyitja előttem az ajtót majd mielőtt benyomna a kocsiba, megfordulok és a szemeibe nézek. Azok a szép szemei... 
- Utálsz? - kérdezem majd akaratlanul is, de csuklok egyet. Balázs furcsán felvont szemöldökkel néz rám, nem érti miért kérdezem.
- Miért utálnálak? 
- Mert úgy viselkedek és nézek ki, mint egy utolsó alkoholista.
- Van rá okod. Bár a pia sose megoldás. 
Félrepillantok, majd újra ránézek. Ő megnyugtatóan elmosolyodik, de én csak nézem: a mosolygás jól áll neki, megjelennek azok a nevetőráncok, amiket én mindig is akartam. Legszívesebben megsimogatnám az arcát, de inkább csak nézem. 
- Nem akarok haza menni - kezdem,  mire ő pislog egyet-kettőt. - Kérlek, ne vigyél haza. 
Nem szól semmit, csak beültet az autóba, becsatolja az övemet - ez azt hiszi, hogy attól mert ittam, már rokkant is vagyok? Vagy hülye? - és ő is beül. Addig nem szól semmit, míg ki nem gördül az útra. 
- Elmegyünk hozzám, oké?
Nagyokat pislogok majd előre pillantok. Én most elmegyek Dzsudzsák Balázs otthonába. Hát öhm, szóval, nem tudom. Jó ötlet ez? És ha megakar erőszakolni? Magamban hisztérikusan csapkodom a térdem, kívülről pedig csak nézek magam elé. 
- Annál minden jobb, mint hogy otthon a szüleimet hallgassam. 
- Nem foglak bántani, hidd el. Beszélgetünk, elmondhatod a titkaidat és talán még párna-csatázhatunk is - mondja majd egy pillanatra elszakítja a tekintetét az útról. Halványan elmosolyodok, mire látom a megnyugvást az arcán.
- De ha arra gondolsz, hogy majd jól kihasználod a helyzetet, akkor nagyot kell csalódnod. Se részegen, se józanon nem engedném, hogy rám mássz! 
Balázs tettetett szomorúsággal lebiggyeszti a száját én pedig zavartan mozgolódok és inkább csak kinézek az ablakon. Egy csendes kis utcába érünk, ahol nem egy, hanem legalább hat (vagy annál is több) ikerház van. 
A szőke, magas fiú leparkolja a barátnőm kocsiját majd kiszállunk belőle. Pislogva nézem, ahogy az ajtó leereszkedik majd félhomályt csinál a hatalmas garázsban. Balázs már elindul befele, de én nem mozdulok. Nem tudom mit kellene tennem: utána menni, hogy aztán dicsekedjen a hatalmas házával? Vagy itt állnom, és hagyni, hogy hülyének és szkeptikusnak nézzen.
- Nem jössz? - kérdezi visszanézve. Biccentek majd utána megyek. Amerre csak pillantok a házban mindenhol Balázs ereklyéi: kupák, érmek, minden, ami egy focista lakásában lehet. De sehol egy családi kép, sehol egy közös kép a barátokkal, barátnőkkel. 
- Hatalmas ez a ház - szólalok meg lélegzetvisszafojtva, miközben felmegyünk az emeletre. A falak mindenhol bézs-színűek, otthonos, mégis annyira üres, nem egy Balázs-féle fiúhoz illő.
- A folyosó végén van a fürdő szobám, mellette pedig az amit a vendégeim szoktak használni - mutogatja sorban a szobákat én pedig figyelmesen fülelek. 
- Sok vendégek szokott lenni? - És nem, itt nem pont női egyedekre gondolok, de a biztonság kedvéért megkérdezem. Nem akarok találkozni egy elvétett bugyival, vagy ami rosszabb lenne: egy meztelen nőcivel az egyik fürdőben. 
- Hát, szoktak - vonja meg a vállát. - Viszont nincs vendégszobám, tudom meglepő. Ezért vagy a kanapén alszol, vagy az ágyamban. 
Egy pillanatig gondolkozok majd - a részegségemre hivatkozva - huncut mosolyra húzom a számat. 
- Aludj te a kanapén - mondom. Balázs hirtelen velem szembe kerül így az arcunk már csak pár centire van egymástól. Kék szemei csillognak a napfényben, én pedig akaratlanul is, de megnyalom az alsó ajkam. Ő automatikusan a csípőmre helyezi erős kezeit majd magához von. A fülemhez hajol amitől kiráz a hideg.
- Aludjunk együtt az ágyamban - suttogja az előbb említett testrészembe majd ellép tőlem és gonosz vigyorral az arcán a szobába megy. Esküszöm, egyszer letöröm a szarvát! Én részeg vagyok, neki viszont semmi oka nem volt ahhoz, hogy így bánjon velem! 


- Igen, anya, Zsófinál alszok ma - felelem anyukámnak aki aggódva vette fel az előbb a telefont. 
- Itt voltak  barátnőid, hogy nem mentél el velük bulizni ma. Azt hittem, hogy valami bajod esett! 
Nagyot sóhajtok miközben bepillantok Balázs szobájába. Ugyanaz a dizájn, bézs falak, rendezett, fehér hatalmas ágy, és a többi, szobakellék. 
- Nem esett semmi bajom, csak nem akartam hazamenni. Apa elmondta a válást, nekem meg szükségem van most valaki olyanra aki megért - mondom majd Balázsra nézek, aki halványan mosolyogva beágyaz. - De le kell tennem, mert Zsófi már hisztizik, hogy aludjunk már. 
Elköszönök majd kinyomom a telefonomat. Besétálok Balázs szobájába. Nem nézek körül, inkább csak kéretlenül benyúlok az egyik szekrénybe és kiveszek egy gatyát és egy pólót. Mindkettő hatalmas, de erre az egy estére megteszik. Balázs mindeközben engem néz, érzem a hátamban égető tekintetét. 
- Mész először, vagy majd utánam? - kérdezi miközben én magamhoz veszem a pólót és a nadrágot. - Vagy fürödjünk együtt? Tudod, kevesebb vízszámla. 
Felnevetek majd hozzádobok egy párnát, mely épp a kezembe kerül. 
A fürdőbe megyek, amelyikre Balázs azt mondta, hogy az övé. Hogy miért nem a vendégeknek kijelöltbe megyek? Talán mert kíváncsi vagyok, hogy milyen egy világsztár fürdője. Belépve nem is csalódok: pont olyan nagy ez a rész is mint Mr.Tökéletes szobája. Lekapom magamról a ruhát és a zuhany alá állok. Magamra folyatom a kellemes melegségű vizet, miközben lehunyom a szemem. Felrémlenek a mai napról emlékképek: apa ölelése mielőtt elmondta, hogy válnak, aztán a Hősök terés dolog, most meg itt vagyok Dzsudzsák Balázs lakásán és nem tudom mit érzek. Kellene ilyenkor valamit érezni? Mármint, értem én, hogy egy idegen házában vagyok, meg ilyesmi, de azon kívül, hogy csak ezek a hülye pillangók repdesnek már megint... nem érzek semmit. Csak mérhetetlen szomorúságot a szüleim miatt. 
Miután fogat mostam és felöltöztem, vissza szánkázok Balázs szobájába. Ő az ágyon fekszik, a lába leér a földig és a plafont figyeli. 
- Remélem nem azon fantáziálgatsz, hogy hogy festhetek ruha nélkül - szólalok majd elvigyorodok. Felül, engem néz miközben én körülpillantok a szobában. Ez a helyiség másabb mint a folyosók vagy a nappali - itt az üres falak helyett néhány kép lóg fent, a legtöbb Balázsról, a csapatról és a szülőkről. 
- Van testvéred?
- Nincs - mondja miközben megigazítja a párnáját. Zavarát érzem, de nem hozom szóba. 
- Hát.. akkor szerintem én megpróbálok aludni - mondom majd felmászok az ágyra. Balázs felkap egy bokszert majd elindul tusolni. Lehajtom a fejem a párnára majd lehunyom a szemem. Friss ágynemű illat terjeng a levegőben de érezni egy kis férfias parfüm illatát is. Elmosolyodva belemerülök az ágyba majd hirtelen felpattannak a szemeim amikor valami nagyot zörögve esik le a földre. Halk káromkodás, a telefon - gondolom - édesanyja szidása és a többi. Már félig álmos szemekkel nézek fel. Balázs egy szál alsógatyában áll és a telefonját nézi. Van egy kis időm végignézni: a hasa épp annyira kockás amennyire szexis, a lábai izmosak, és most úgy szemlélem, mint valami rajongója. Talán még a szemem is csillog. 
Ha-ha.
- Nem alszok még - szólalok meg. Ő rám néz majd sóhajtva megrázza a fejét, az ágyhoz sétál és leül rá.
- Mindig a legjobb pillanatban történik valami - feleli majd elkezdi lehúzni az alsóját. Pislogás nélkül nézem, de félreértés ne essék, nem azért, mert - mondjuk - olyan jó a segge, csak nem értem miért vetkőzik le. 
- Te meg mit csinálsz? 
Vigyorogva fordul felém, magára húzza a takarót majd hallom, ahogy a vékony anyagú bokszer a földre hullik. Balázs felhúzza a lábát majd eldől az ágyon. 
- Meztelenül jobb aludni. Próbáld ki - mondja majd még nagyobb vigyor jelenik meg a száján. Felnevetek majd még jobban magamra húzom a takarót. Ő pedig minden mozdulatomat figyeli. 
- Inkább megsülök - jegyzem meg. Hirtelen fölém hajol majd lenéz rám. Érzem, ahogy még jobban az ágyba süppedek, mert Balázs annyira közel kerül hozzám. 
- Nyugi, csak lekapcsolom a lámpát - suttogja vigyorogva majd eltűnik felőlem. Eldől az ő felén és most már ketten nézzük a plafont. 
- Kössünk kompromisszumot - szólalok meg hirtelen ő pedig félszemmel felém néz. 
- Rendben - feleli kissé rekedtes hangon. A szívem hirtelen megugrik, de - esküszöm - nem foglalkozok vele.
- Ha az éjjel nem próbálsz meg pajzánkodni, akkor nem vágom le álmodban a férfiasságodat. - A nevetése hangos, én pedig képes vagyok szélesen elmosolyodni majd felé fordulni. 
- Mondj mást, ez nem jó. Akarok még gyerekeket - feleli majd ő is felém fordul. Egymással szemben fekszünk, hallom, ahogy kifújja a levegőt, a félhomályban pedig csak a szemei csillogását látom. Mint a tenger, pontosan olyanok. 
- Akkor - kezdem. - én csinálom a reggelit, ha a farkad nem kerül közel hozzám az éjjel.
Balázs nevetve bólogat majd lehunyja a szemeit.
- Jó éjt, Brigi.
- Jó éjt, Balázs.
Egy ideig nézem, hallom halk szuszogását, és hirtelen végigsimítok az arcán. 
- Nem utállak - suttogom, és tudom, hogy ő már mélyen alszik. Nem utálom, igen. Nem tudom utálni. Ez az én kis titkom marad. 

6 megjegyzés:

  1. Ismét egy tökéletes részt hoztál össze!💎💕

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök, hogy tetszik!:))
      -Bri

      Törlés
  2. Hűűűűűűű.
    Nagyon-nagyon tetszik, elképesztően összedobtad! ^_^
    Epekedve várom a következő részt. Kíváncsi vagyok, mi lesz reggel, ha felkelnek. :3
    Ciara ××

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedden kiderül, előre megsúgom, hogy izgulhatnak az olvasók mert egy olyan dolog történik ami meg fog lepni benneteket!
      Örülök, hogy tetszik:)))
      -Bri

      Törlés
  3. Brigi, nagyon tetszik a rész;)*-*<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj Gizuuu, ennek örülök <3
      -Bri

      Törlés