Dzsudzsi
A magyar-horvát meccs napja.
Már egy hete vagyok Magyarországon, így nem volt időm sok mindenre, csak edzésre a helyi pályán,vagy éppen alvásra.
Reggel fáradtan lépek ki a tusoló alól majd magamra csavarom a törölközőmet és a tükör elé állok.
- Nézzük csak mivel állunk szembe - mondom magamnak majd elgondolkozok. - A bajusz maradhat, az bejön a nőknek - szólalok meg majd felnevetek. A bajszomat kihagyva megborotválkozok majd befújom magam és elindulok kifele. A családi házunk Nyírlugoson van, ezért miután megreggelizek indulhatok is Pestre, ahol egész nap edzés van aztán pedig az EB selejtező első barátságos meccse.
- Jó reggelt - nyomok puszit anyukám fejére aki már készíti a reggelit. Frissen sült tojás és szalonna illata terjeng a levegőben én pedig csillogó szemekkel várom anyukám művét. Kiskoromban minden reggel ilyen reggeli várt, aztán anya elvitt engem és a papát a helyi pályára focizgatni, edzeni.
- Jó étvágyat drágám - mondja a mama és enni kezd ő is.
Később már az autómban ülök és a sztrádán haladok egyenesen Budapest felé. Az út odáig egy fél óra jó tempóval, de egy ideje nyugodt gyorsasággal halladok. Betartom a sebességkorlátozást, mivel nem szeretnék megint balesetezni.
Körülbelül egy óra múlva parkolom le a kocsit a stadion előtt, majd kiszállok belőle. A jegyárus már a helyén ül, tudván, hogy pár óra múlva megrohamozzák az emberek a helyet és neki készen kell lennie. Oda köszönök neki majd fejem tetejére tolva a napszemüvegemet besétálok a stadionba, ahol már több éve nem jártam. A fű még mindig olyan, mint volt, a lelátók még mindig magasnak tűnnek lentről. Elmosolyodok majd körülnézek. Ledobom a földre a zsákomat majd a fűre sétálok. Senkinek se szóltam, hogy jövök, ezért meg sem lepődök, hogy senki sincs itt ilyen hamar.
Sétálgatok, megnézem a régi titkos helyemet majd zajokra leszek figyelmes. Néhány srác sétál be a bejáraton, közülük egy párat ismerek fel csak. Gera Zoli hangosan nevetve magyaráz valamit a jó öreg Király Gabinak. Előlépek a "sötétségből" és őket nézem. Gera nagyokat pislogva eszmél rám majd Gabi is rám néz. Intek nekik, mint a hosszú nyaralásból hazatért kisdiák, akit a szülei várnak.
- Hol voltál eddig Dzsudzsi? - kérdezi Gera a becenevemen szólítva majd meglapogatja a hátam. Gabi is, ő viszont még mindig nem tér magához én pedig halkan felnevetve nézem őket.
- Egy hete érkeztem haza, és eddig nem volt időm eljönni - mondom körülnézve. Felülünk a lelátóra és onnan folytatjuk a beszélgetést.
- Bernd hívott, hogy jöjjek és rúgjam szét a horvátok nagy seggét - szólalok meg. Gera és Király elmosolyodnak, majd lassan beszállingózik a csapat többi része is. Intünk nekik, hogy jöjjenek ők is fel, és így kezd összeállni a kép. Mindenkire emlékszem régebbről, van akivel együtt is játszottam, és van, akinek láttam már a játékát.
- A híres Dzsudzsák Balázs - szólal meg a háttérből egy nagyon ismerős hang én pedig felkapom a fejem. Az a 193 centis Szalai Ádám áll velem szemben, akivel annyi meccset játszottunk a szomszéd pályán!
- A még híresebb Szalai Ádám!
Lekezelünk majd megöleljük egymást.
Egy ideig még beszélgetünk, majd Storck kijön mi pedig elmegyünk öltözni. Az öltöző semmit se változott, még meg van a fogasom, és a szekrényem is üresen áll azóta. Most újra belepakolhatom a ruháimat, újra belebújhatok a mezembe és újra rugdoshatom a bőrgolyót. Csendesen öltözök át, nem szólva senkihez és nem nézve sehova, csak magam elé bámulva, gondolkodva azon, hogy mennyi évig öltöztem itt ezekkel az emberekkel, akiket a barátaimnak hívhatok. Nagy Ádám megböki a vállamat, majd felvont szemöldökkel néz rám.
- Mi van? - kérdezem halkan.
- Most vagy szerelmes vagy vagy szomorú - mondja majd elmosolyodik. Ez a srác 21 évesen hatalmas tehetség, viszont alázatos és kedves. Még sokra fogja vinni.
- Nem vagyok szomorú - mondom majd felnevetek. - Viszont kérdeznék valamit.
- Mondjad.
- Hát öhm, szóval érdekelne annak a lánynak a neve.
Felvont szemöldökkel néz rám, én pedig megköszörülöm a torkom.
- Veletek volt kint a régi pályán. Hosszú barna haja volt és kékes szemei - mondom majd lesem, ahogy Ádi szája hatalmas mosolyra gördül.
- Zsófi unokahúga.
- És mi a neve?
- Brigi. De ő nem hozzádvaló.
- Foglalt?
- Hát... Igen - böki rá de nem teljesen őszintén.
Összeszorítom az öklömet majd biccentek és felállok.
- Csak a neve érdekelt. Itt lesz a mai meccsen? - kérdezem mikor visszanézek a fiúra. Ő aprót biccent én pedig magamban elmosolyodok. A többiekkel együtt kisétálunk a pályára majd a kapitányhoz megyünk. Ő angolul (néhol rettenetes akcentussal) beszélve elmondja a mai meccs teendőit majd edzeni kezdünk.
Egész délután készülünk, majd amikor már kezdenek beözönleni a magyar és horvát nézők mi bemegyünk az öltözőbe és ott várunk a bemelegítő időre. Ilyenkor néha bejöhet egy-egy családtag, hogy sok szerencsét kívánjon. Így tett Zsófi és az ő kis unokahúga, Brigi is. Ádi mosolyogva öleli át a barátnőjét, aki mellett az a lány áll, akit egy hete láttam. Most van időm végigmérni: combközépig érő farmersortot visel, felette szürke pólót, mely betekintést enged a kíváncsi szemeknek. Kék szemeivel egy pillanatig nézelődik majd megállapodik a tekintete rajtam és csekély undor lepi el az arcát. Végignézek magamon, majd rájövök: egy szál alsóban állok előtte. Felnevet majd félrepillant. Mellettem nem messze Kádár is nézi a lányt, aki őrá mosolyogva néz vissza. Felkapom a nadrágomat majd a pólómat végül bekötöm a cipőmet és elmegyek a lány mellett, aki még mindig Kádárral szemezget.
- Még mindig nem kedvelsz? - kérdezem és minden erőmet belefektetem abba, hogy rám nézzen. Ő viszont még egy pillantással sem jutalmaz.
- Nem - szólal meg. A hangja feszült és engem elönt valami diadalittas érzés. Mosolyogva megyek ki majd elkezdek melegíteni a füvön. Szóval nem kedvel? Majd megkedveltetem magam vele. Kádár meg jobb ha nem legelteti rajta a szemét mert mérges leszek! Izgat, ha egy lány kedvel és ő ilyen.
A meccs lassan elkezdődik, mi és a horvátok is meghallgatjuk a saját és az ellenfél himnuszát majd felállunk a meccshez. A spori megfújja a sípot és elkezdődik a küzdelem.
A 29. percben Mandzukic Mario rúgja be az első gólt, ami a horvátoknak előny, nekünk viszont nagy hátrány, hiszen most az Európa Bajnokságba való bejutás a cél. Ezután a bíró két sárgát is kioszt a horvátoknak majd vége az első félidőnek. Levonulunk a pályáról és Bernd behív minket az öltözőbe. Míg a kapitány elmondja az észrevételeit, félszemmel Kádár Tomit figyelem, aki félig-meddig a telefonját bújja és bőszen nyomogatja. Brigivel beszélhet? Máris ismerősök a Facebook-on vagy mi van? Nekem még köszönni se köszönt, Kádárral meg már egyből ilyen nagy spanok?
Nagyot sóhajtok majd felállok és szó nélkül kisétálok a teremből. A folyosó végén emberek beszélgetnek, majd egy lány sétál el mellettük. Brigi az, én pedig automatikusan elindulok felé. Nem én irányítom a lábaim, még sem érzem úgy, hogy meg akarok állni. Megállok előtte, ő pedig felnéz rám.
- Jó volt a meccs első fele. De nem rúgtál még gólt - mondja felvont szemöldökkel.
- A másodikban rúgok - felelem. Halkan felnevet. - Fogadjunk.
Egy pillanatig hallgat, fontolgatja a dolgot majd kinyújtja a kezét. Kezet rázunk.
- Ha rúgok egy gólt a horvátoknak akkor eljössz velem moziba. Vagy kajálni. Vagy ilyesmi.
A lány vigyorra húzza a száját.
- Legyen. Remélem nem rúgsz egy gólt se - mondja majd tovább sétál. Hátranézek, az ajtóban pedig Kádár figyeli Brigi lépéseit, aki hozzá sétál és mosolyogva beszélgetni kezdenek. Felhúzom az orromat majd kisétálok a stadionba.
A bíró megfújja a sípot és újra játékban vagyunk. Az idő ilyenkor nagyon gyorsan telik, és pillanatok választanak el a gólörömtől. Miután Guzmics kapott egy sárgát, kezdünk begyorsulni. Aztán a 79. percben teljesedünk be az én gólommal. Vigyorogva pacsizok a barátaimmal, majd a lelátóra pillantok. Brigi összeszorított szemekkel néz vissza rám majd elmosolyodik és megrázza a fejét. Most nem azzal az undorral néz rám, hanem valami más csillog a szemében. Kezd kedvelni? Hát jó lenne, mert nem fogja sokáig húzni az agyamat.
Miután még Szalai és Korhut is kapott egy-egy sárgát, a spori lefújja a meccset, és 1-1-es meccs eredménnyel zárjuk a napot. A tömeg ugrálva, a nevünket skandálva ünnepel minket. Ez az 1-1-es eredmény még nem döntő, de előre segít bennünket. Büszkén énekeljük el a magyar himnuszt majd levonulunk a pályáról és az ellenféllel lepacsizva megyünk az öltözőinkbe. Bent, a teremben mindenki büszkén gratulál egymásnak.
- RIA RIA HUNGÁRIA - kiabáljunk majd a kapitányokkal együtt mindenki a kezébe fog egy-egy pezsgős üveget. Egyszerre nyitjuk fel, eközben lekerülnek a mezek, lassan mindenki egy szál alsóban áll és ünnepel.
Később, miután felöltöztem és elköszöntem a többiektől, a vállamra vetett táskával indulok ki az öltözőből, hogy kárörvendve Brigi szemeibe nézhessek. Ő ott áll, Zsófival beszélget, majd amikor összeakad a tekintetünk én vigyorogva felvonom a szemöldökömet, ő pedig bemutat.
- Nagyon kemény vagy - mondom miközben hozzájuk sétálok. Zsófi gratulál, barna hajú barátnője pedig sóhajtva néz rám.
- Hova akarsz menni? - kérdezi. Az órámra nézek.
- Holnap elmehetnénk megnézni valami jó filmet. Régen voltam már moziban.
Felnevet majd biccent.
- Remélem valami jó nyálas filmet vetítenek. Látni akarlak sírni.
- Én meg látni akarlak meztelenül. Melyikünknek teljesül hamarabb a kívánsága?
Zsófi vigyorogva figyel minket miközben Ádi is mellénk sétál. Brigi összeszorítja ajkait.
- Hamarabb fogsz sírni, mint ahogy én kilépek a bugyimból.
És ezzel elsétál mellettem én pedig magam elé nézve elvigyorodok.
Nagyon tetszik, varom a folytatást! ☺️
VálaszTörlésxx Ivory
Örülök, hogy tetszik! :)
TörlésJövőhét szombaton második rész :)
-Bri
Ez eddig nagyon tetszik! Ügyes vagy! Nagyon várom mi lesz köztük :)
VálaszTörlésKöszönöm. :)
TörlésMajd meglátjuk. :)
-Bri
Egy szó: Tökéletes!😍😍
VálaszTörlésAmint hazaértem, az volt az első dolgom, hogy elolvassam az első részt!😂
Siess a folytatással!😍😍💕
De drága vagy :)
TörlésKÖSZÖNÖM!
- Bri
Fhuu Bri mar a prolologus utan ez az elso resz nagyon ott van �� Nagyon jo volt olvasni :) Furcsa ez a megkozelites Dzsudzsirol mert en egoistabbnak kepzeltem xdd
VálaszTörlésŐ egy nagyon jó ember, biztosíthatlak róla. :D
TörlésÖrülök, hogy tetszik, puszillak :*
-Bri