2017. október 21., szombat

14. - És ott áll Ő

Brigi

- Felkészültél életünk első repülésére? - mosolygok Zsófira aki megszorítja a kezemet és bólint egyet. A Liszt Ferenc repülőtéren állunk, bőröndjeink pedig mellettünk sorakozva várják, hogy pár óra múlva Marseille-be érjünk. Franciaország, jövünk! 

- Kint maradtok a portugál meccsre is? - néz fel ránk Tomi, szemében egy kis csalódottsággal, hogy ő nem jöhet.
Zsófival egymásra nézünk.
- Nem tudjuk, ez még a jövő zenéje - felel helyettem is a barátnőm én pedig mosolyogva bólogatok.
Szőkés barna hajú öcsikém megrángatja a nadrágom alját jelezve, hogy guggoljak le hozzá mert fontos dolgot akar közölni. Meg is teszem majd érdeklődve hallgatom.
- Mondd meg Dzsudzsinak, hogy nyerjenek meg minden meccset. És, hogy a barátaimmal nézni fogjuk mindegyiket és szurkolunk nekik - mondja a végére pedig még egy széles mosolyt is villant. Imádom ezt a kis törpét! 
- Mindent átadok neki - mosolygok vissza rá. 
Az ígéretemmel egy időben megszólal a gépies hang, amely azt jelzi, hogy mennünk kell mert hamarosan indul a gépünk. Utolsó puszik, utolsó családi ölelések, és utolsó ígéretek a kisöcsinek. Elindulunk.
- Félek - szólal meg hirtelen Zsófi miközben a hosszú folyosón lépkedünk, ami a repülőhöz vezet minket. Zsófiról egyébként tudni kell, hogy ő nem szokott félni. Tudom, elcsépeltnek hangzik, mert mindenki fél valamitől, de Zsófi sose mondott még olyat, hogy fél. 
Megnyugtatóan mosolygok, pedig én se vagyok nyugodt. Sőt, amúgy én egy beszari csirke vagyok, csak jól leplezem. Beszari csirke Brigi! 
Magamban halkan felnevetek, az arcomon talán még egy kis mosoly is megjelenik az előző megnyugtató mosolygás után, de nem szólok semmit. 

Beszállunk a repülőbe, köszönünk az utaskísérőknek majd megkeressük a helyünket. Talán a szerencsének köszönhető, hogy végül egymás mellett ülhetünk, hiszen nem mi választunk helyet magunknak hanem a jegyünk. 
- Akarod látni? - a telefonját mutatja felém. Aprót biccentek majd a készülékre pillantok. Balázs. Ja meg valami szőke picsa akinek fehérebbek a fogai mint a Colgate reklámban szereplő embereké. Felvont szemöldökkel nézem a képet és rájövök: mit akarok én egy sztárfocistától, aki ilyen nőket megkaphat? 
- Tökre...szép - szólalok meg pár pillanat múlva majd eltolom magam elöl a telefont. Zsófi mérgesen kifújja a levegőt én pedig a körmeimre pillantok. Annak a lánynak biztos a legjobb manikűrje van, sőt lehet, hogy pedikűrözteti is magát. Én meg a félig letört körmeimmel és a pedikűrt még sosem látott lábujjaimmal ülök itt. 
Várjunk. Most komolyan a pedikűrről és a manikűrről vitázom magamban? Jézusom, Brigi, te kezdesz meghülyülni! 

- Brigi, ébredj! - Egy erős rázogatást érzek és automatikusan oldalra nyúlok, hogy leüssem az ébresztő órámat. De óra helyett egy nyálas szájjal találkozok, ugyanis Zsófia barátnőm ébresztget.
- Fúj, baszki! - sóhajtok fel majd megtörlöm a kezemet és pislogok párat míg észhez térek. Nagyjából. 
- Megérkeztünk, látod? - A barátnőm gyermeki rajongással néz ki az aprócska ablakon. Oldalra pillantok, és tudatosul bennem: Marseille, foci EB és Dzsudzsák Balázs. 

A hotel amúgy nagyon szép, tágas, de olcsó, ami jó, mert se én se pedig Zsófi nem vagyunk anyagilag eleresztve. 
- Felhívom Ádit aztán elmehetnénk várost nézni, vagy... - pillant rám, de érzem hogy mondani akar még valamit.
- ...vagy meglátogathatnánk a fiúkat - fejezem be a mondatát ő pedig boldogan mosolyogva bólogat és már kapja is elő a telefonját. Az ajtón kilépve már hallom ahogy boldogan ecsetelni kezdi, hogy hamarosan találkozunk. 
Egy pillanatig nézelődök majd a telefonom pittyegése zavarja meg gondolataimat. Itt még wifi is van?! Mennyország

Balázs üzenete:
Jól hallottam, itt vagytok Marseilles-ben? 
Brigi üzenete: 
Gyorsan terjednek a hírek, mi?
Balázs üzenete:
:D Merre vagytok?
Brigi üzenete: 
Asszem Ms.Rose a neve. 
Balázs üzenete: 
Oké, 5 perc és ott vagyunk. 
Brigi üzenete:
Mi?! Ne! Ne gyertek ide. 

Erre viszont már nem is kaptam választ. Viszont tényleg nem akartam hogy idejöjjön. 

Brigi üzenete: 
Ó bazdmeg, ne gyere ide. 
Balázs üzenete: 
Vigyázz a szádra mert kénytelen leszek elfenekelni azt a kerek seggedet. 

Tágra nyílt szemekkel pislogok, majd kislányos zavaromban beharapom az ajkamat és kinyomom a telefont. Képtelen vagyok nem elképzelni. 
- Brigi! - ugrik be hirtelen legjobb barátnőm majd boldogan mosolyogva folytatja rajongásának efféle megnyilvánulását. 
- Mondd - pillantok rám.
- Itt vannak!
- Kik? - Hülye kérdés. Hát persze, hogy tudom. Tudom, hogy ott van lent a barátnőm barátja és Balázs is. Sőt, ha tippelnem kellene, akkor még Kádi is eljött. 
Zsófi elkapja a kezemet és szabályosan húzni kezd lefele. Jól teszi, mert a lábam hirtelen a földbegyökerezett. 
És ott áll Ő. A szívem hevesebben kezd verni, a lábaim elveszítik az önuralmat és remegni kezdenek, én pedig mint valami idióta elvörösödök. 
- Sziasztok! - szólal meg a nekünk háttal álló fiúkhoz Zsófi, akik azonnal megfordulnak és egyszerre mosolyodnak el. Zsófi Ádám nyakába ugrik, egymásra találnak - értsd: megtalálják egymást a másik szájába. 
- Szia - lép mellé Balázs én pedig automatikusan beharapom az alsó ajkamat. 
Beszélni egyébként nem tudok, csak intek egy aprót majd próbálok addig krákogni amíg meg nem jön a hangom. 
- Nem megyünk el valahova? - pillant Ádiékra. - Kettesben? - Majd újra rám. 
- De, persze.
- Miért nem akartad, hogy eljöjjek?
- Erre most tényleg válaszolnom kell? - kérdezem miközben már kifele sétálunk a szállóból.
Aprót biccent én meg nagyot sóhajtok. 
- Nektek most a Bajnokságra kellene koncentrálni. 
Hangosan felnevet, én pedig ijedten pislogok felé.
- Te most komolyan ezzel akarsz megetetni? - szólal meg két nevetés-roham között. - Tudom, hogy hiányzom neked. Te is hiányoztál, és amikor megláttalak az olyan... idegen, de mégis jó érzés volt. 
Egy pillanatig kihagy a szívverésem, ezzel egy időben pedig a lábaim is feladják a harcot és megállok. Balázs hátrapillant és ő is lemarad hozzám.
- Hiányoztam? - nézek fel rá, ő pedig azzal a sejtelmes, szexi nézésével pillant vissza rám. Lábait közelebb helyezi az enyémekhez, tenyere rásimul az arcomra. Ajkai elnyílnak, tekintete az én számra terelődik. Érzem ahogy arca egyre csak közeledik, mozdulni se nem bírok, se nem akarok. 
- Hiányoztál, Brigi. - A nevem végét már a számba suttogja, ajkaink annyi idő után újra egymáséhoz tapadva járják furcsa táncukat. Hagyom, hogy ő irányítson, kissé közelebb húzódok, visszacsókolok, de nem teszek mást - csak úszom az árral. 
Azt hiszem most már nem félek semmitől.

2 megjegyzés:

  1. Szia! egyetlen szó, ami mindent elárul erről a részről: perfect! Nagyon imádtam. Alig várom a folytatást! Türelmetlenül vár a te
    klepti társad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Klepti társam!
      Nagyon örülök, hogy tetszik!
      Nem sokára hozom!
      Puszi,
      Brigi

      Törlés