Balázs - Haver, hagy menjek már én is! - Nem fogok könyörögni, de látnom kell Brigit. Amikor meghallottam, hogy itt vannak, a szívem valamilyen furcsa ritmust kezd diktálni én meg csak nagy szemekkel pislogok - bevallom kissé könyörögve - Nagyá-ra.
- Gyere - felnevet, érzem a hangjában a lenézés "baráti" formáját. - Azért ennyire ne siess.
Felnézek, a lábaim maguktól lépkednek, pár pillanat alatt a kocsinál találom magam.
- Gyere már, Zsófi már biztos látni akar - vigyorodok el majd pillantásommal jelzek neki. - És úgy látom te is.
Ádi elvörösödve pattan be az autóba majd az úton egy szót sem szól, de a kezeit feltűnően az ölében tartja, én pedig gonoszan vigyorogva vezetek.
Körülbelül tíz perc vezetés után megérkezünk - épségben - a hotel elé. Nagyá kipattan a kocsiból és szó nélkül bemegyünk az épületbe ami nagyjából a negyede a focistáknak kibérelt, stadion nagyságú szállodának, amiben mi is lakunk.
A hallban várakozunk rájuk, addig pedig néhány ember odajön hozzánk, aláírást kérnek, beszélgetnek velünk. Néhány magyarral is találkozunk, akik kifejtik örömüket és hálájukat. Aztán...
- Sziasztok - hallom a hátunk mögül Zsófi kedves, vékony hangját. Ádi azonnal megfordul, felkapja barátnőjét és szenvedélyesen megcsókolja. Felnevetek majd a velem szemben álló, 160 centiméteres, barna hajú, barna szemű lányra pillantok. Brigi ugyanekkor pillant rám, a szemei pedig azonnal megvillannak a napfényben.
- Szia - lépek azonnal közelebb hozzá, ő pedig felnéz rám, halványan elmosolyodik majd végigmér.
Válaszol aprót biccent, majd krákogásba kezd amitől engem elkap a nevetés. Jó tudni, hogy még mindig zavarba tudom hozni.
- Nem megyünk el valahova? Kettesben. - pillantok Ádiékra majd újra az előttem álló lányra.
- De, persze.
- Amúgy miért nem akartad, hogy eljöjjek? - Ez a kérdés túl régóta foglalkoztat. Pontosabban az üzenete óta.
Talán nem akar látni? Teher vagyok számára?
Egy pillanatig fontolgatja a válaszát, többször is rám néz, majd csak egy kis hatásszünet után szólal meg.
- Nektek most a meccsekre kellene koncentrálnotok - hangja halk, bizonytalan én pedig nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam. Tényleg hülyének néz?
- Jaj, te most tényleg ezzel akarsz engem beetetni? - kérdezem még mindig nevetve. Brigi felvont szemöldökkel, utálkozva néz rám. De tudod mi van emögött az utálkozó nézés mögött? Még nem mondom ki.
- Tudom, hogy hiányoztam, és tudod mit? Te is rohadtul hiányoztál - a szívemre helyezett tenyeremmel beszélek, mintha az esti meccsre gyakorolnék. Pontosabban a Himnuszra. - És amikor az előbb megláttalak... az olyan idegen, de egyben olyan jó érzés volt. Mint egy katona aki annyi idő szolgálat után meglátja a barátnőjét.
Brigi nagy szemekkel pislog rám, aztán hirtelen lemarad. Szemeit egy pillanatra se veszi le rólam, én pedig szembefordulok vele és közelebb lépek hozzá.
- Hiányoztam? - suttogja édes, bizonytalan hangon. Féloldalasan mosolygok, tudom, hogy utálja, ezért csinálom.
- Hiányoztál, Brigi - mondom, majd puha arcára helyezem a tenyeremet. Érzem, ahogy a keze a mellkasomra tapad, szemeit levezeti a számra, ajkai elnyílnak. Közelebb húzom magamhoz és annyi idő után újra megcsókolom. Képtelen vagyok nem belemosolyogni a csókba, a testemen átfolyik a boldogság és addig csókolom amíg a levegőhiány elválaszt bennünket.
- Hát ti merre jártatok? - kérdezi Zsófi Brigire pillantva. A mellettem álló lány még mindig kipirultan néz vissza a legjobb barátnőjére.
- Sétáltunk - mondja, de nem veszi le a tekintetét a másik lányról. Mintha fejben megbeszélnének valamit, mert Zsófi elvigyorodik majd végigvezeti a tekintetét rajtunk.
- Mi akkor megyünk is - szólal meg Nagyá majd egy utolsó csókot nyom a barátnője szájára és elindul a kocsi felé. Útközben persze ki ne hagyná, belebokszol a karomba. Összehúzott szemekkel nevetek majd Brigire pillantok.
- A meccsen találkozunk - jegyzem meg majd közelebb lépek hozzá. Egy pillanatig látom az arcán a meglepődöttséget, de aztán elmosolyodik és hagyja, hogy apró csókot nyom a szája sarkába.
- A meccsen - suttogja. Intek nekik majd én is beülök az autóba. Nem nézek rá, de látom ahogy Ádi nagy vigyorral néz engem. Megrázom a fejem majd elindulunk.
- Ne nézz már így - szólalok meg hirtelen.
- Te megcsókoltad! - tör ki belőle nagy nevetéssel. - És ő nem rúgott tökön. Ez egy nagyon fura világ, mondtam már?
- Ez a való világ, Ádám - mosolyodok el.
- Gratulálok - szólal meg a hátam mögül egy mélyebb, de annál lágyabb hang én pedig boldogan mosolyogva pillantok hátra. De a szempár most nem engem néz, hanem a mellettem álló Kádárt. A mosolyom egyből lehervad a számról.
Kádi mosolyogva megöleli a lányt, aki nem Brigi. Hanem Kádár új barátnője. Egyrészről megnyugszom mert ha Brigit ölelgetné az nagyon nem esne jól. Másrészt pedig kezdek aggódni, hogy merre lehet az én... szóval Brigi.
Előkapom a telefonomat, beütöm a nevét majd pötyögni kezdek a képernyőn.
Balázs üzenete:
Merre vagy?
Brigi üzenete:
A lelátón.
Balázs üzenete:
Mi? Ezt nem értem.
Brigi üzenete:
Gyere már, nincs itt senki. Csak én, és a borom.
Felvonom a szemöldökömet, majd a csapattársaim mellett elslisszanva felmegyek a lelátóra. Baloldalra pillantok, majd jobbra is, de nem látom. Aztán hirtelen elsötétedik a világ, valaki hátulról befogja a szemeimet.
Felnevetek, tiszta szívből, majd megfordulok, felkapom a támadómat és megpörgetem. Kacag, ütlegeli a vállamat.
- Engedj el - mondja két nevetés között. Mosolyogva leteszem a földre.
- Mit keresel itt egyedül?
Megvonja a vállát majd leülünk egy eldugottabb helyre.
- Nem akartam beállni a sorba, inkább kijöttem ide. Kerestél?
- Neeeem - nyújtom a szót majd felnevetek. Elmosolyodik, kezével megsimítja az arcomat.
- Nagyon jól játszottál - szólal meg.
Válaszul gondolkodás nélkül megcsókolom. Egy pillanatig habozik, majd visszacsókol.
- Maradj itt az összes meccsen - mondom hirtelen, minden átgondolás nélkül. Ha vele vagyok egyszerűen nem tudok - és nem is akarok gondolkodni.
- Haza kell mennem - húzza össze kissé a szemöldökeit. Megrázom a fejem.
- Nem engedlek el. Azt hiszem... te leszel a kabalám. És ha nincs velem a kabalám akkor nem játszok majd jól. És akkor csalódnak bennem. Az öcséd is csalódni fog bennem. Ezt akarod? - biggyesztem le a számat ő pedig megböki a mellkasom.
- Egy hatalmas bunkó zsaroló vagy, Dzsudzsák Balázs!
Felnevetek majd újra megcsókolom.
- De ezért szeretsz.
Lehunyja a szemeit, majd amikor újra felpillant, a tekintete mélyen az enyémbe fúródik.
- Igen, ezért szeretlek - suttogja majd újra megcsókol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése