2016. augusztus 6., szombat

10. fejezet - Sör és bűz

Brigi 

Miután az Elefántcsontpart elleni meccs (0-0) lement, mindenki izgatottan várta az utolsó, mindent eldöntő mérkőzést a németek ellen. Mi is, Balázs is és a csapat is. Hiszem ez lesz az utolsó, az EB előtti meccs, és ha kijut a csapat, akkor egész Magyarország ünnepelni fog.

- Menjünk már! - szól rám Zsófi, aki már most idegbeteg, pedig csak 2 óra múlva kezdődik a meccs. Ma van a Magyarország - Elefántcsontpart mérkőzés, a legjobb barátnőm pedig ezt is nagy izgalommal várja már. Én pedig elmegyek, mert miért ne? Megígértem Kádinak, és jó... mondjuk Balázsnak is, de ezt ne vedd figyelembe. Esküszöm, hogy csak két szólt váltottunk és az is csak ennyi volt: Jössz meccsre? Igen. Jó. Szia. Szia!
És ennyi, tényleg. Amióta, szóval.. nos, tudod, mióta csókolóztunk, azóta valahogy a kapcsolatunk se olyan mint előtte. Már nem néz rám azzal a játékos vigyorával, és ami a legjobban fáj: nem csókol meg. Mennyi idő is telt el azóta? Körülbelül egy fél hónap. Ez idő alatt vagy Ő (mármint Balázs) vagy a csókunk járt az eszemben. 
- Megyünk már, nyugi! - felelem majd felkapom magamra a táskámat és beülök Zsófi kocsijába. 
Sok minden megváltozott azóta, amióta utoljára láttam Balázst. A szüleim már nem élnek együtt, a kisöcsém titkolózik előttem, pedig még csak nyolc éves, én pedig azt se tudom, hogy hol jár a fejem. Elhanyagolom Zsófit és az öcsémet is, bár neki lenne a legnagyobb szüksége rám most. 
Ma van az utolsó meccs, ami alapján eldől, hogy a fiúk kijutnak-e negyven év után újra az Európa Bajnokságra. Németország ellen játszunk, akik között olyan emberek vannak, mint Toni Kroos vagy éppen Manuel Neuer. Egy szóval: a fiúknak fel kell kötni a gatyát, ha kiakarnak jutni az EB-re. 
Zsófi halkan énekelgetve vezet, én pedig magam elé nézve gondolkozok. Mi lesz, ha ma újra látom Balázst és egyszerűen felötlenek bennem az emlékek? A csók emléke, ahogy magához húzott, ahogy lágyan a mosogatónak nyomott és még miegymás. 
- Min gondolkozol ennyire? - hajol be az ablakon egy szőke kobak én pedig azonnal felkapom a fejem. Balázs kedvesen, kissé zavartan mosolyog rám, Zsófi pedig hangosan nevetve kiszáll a kocsiból. Zavartan megdörzsölöm a homlokomat majd én is kiszállok. A szőke végig engem néz, egy szót se szólva, várja az előbbi kérdésére a válaszomat. 
- Azon gondolkoztam, hogy Németországban nincs egy Dzsudzsák Balázs.
Az említett fél felvont szemöldökkel néz rám én pedig gúnyos hangon folytatom:
- Hálistennek. 
Zsófi majd megszakad a nevetéstől, én pedig diadalittasan nézem az előttem álló fiút. Semmilyen érzelem nincs az arcán, még az a szokásos: hajrá, dobd le a bugyidat! se. Csak néz engem majd közelebb lép és az arcomra teszi a kezét. Ajkaim automatikusan szétnyílnak, tekintetem a szájára vándorol majd újra kéklő szemeibe nézek. A háttérben hallom, ahogy a legjobb barátnőm nagyot sóhajtva néz minket. Talán még a szemeit is forgatja, de jelen pillanatban még mozogni se tudok, nem hogy reagálni valamit. 
- Szeretem, ha beszólsz. De úgyis leveted a bugyikádat. Kíváncsi vagyok valamire - suttogja én pedig felvonom az egyik szemöldökömet.
- Na és mire?
Balázs szemtelen mosolyra húzza száját.
- Hogy az alsóneműd is olyan nagyis mint a gondolkodásod. - És ezzel nevetve ellép tőlem én pedig gyilkos tekintettel nézek vissza rám. Utálom! 
- Annyira utálom - sziszegem a fogaim között Zsófinak, aki átkarolja a vállam és úgy megyünk be a stadionba. 
- Dehogy utálod! És ő se utál téged - feleli miközben fizetünk a nénikének aki a jegyeket szedi. Most már Zsófit is kezdem utálni, mert mindent tud rólam. De tényleg, mindent. 

A meccs már az első félidő végénél tart, amikor egy hideg, sör illatú valamit érzek a nyakamban majd egy hihetetlen hosszú káromkodást hallok. Nem elég, hogy Lang Ádám megszerezte az első gólt, ami amúgy öngól lett, és Dzsudzsi is lesérült, de még valaki rám is önti a sörét! Felháborodva fordulok meg majd szembenézek egy magas, ám testes fiúval, aki körülbelül egyidős lehet velem és aki most nagyon mérgesen néz rám. 
- Nem igaz, hogy nem tudsz elmenni az útból! - mondja, hangja inkább hasonlít egy nyávogó kiscicáéhoz, mintsem egy testes férfiéhoz. 
- Én, ember?! Hát te öntötted rám a hülye italodat! - szólalok meg idegesen, majd felkötöm a hajam ami most már össze is tapad, nem csak büdös. Morogva veszekszünk még egy ideig majd elindulok keresni egy mosdót. 
- A kurvaédes.... - káromkodok miközben minden lehetséges ajtón benyitok, hátha valamelyik egy mosdó lesz. Aztán végül nem marad más választásom, minthogy az egyik öltöző erre kijelölt területét válasszam, így benyitok a magyar válogatott öltözőjében. Nyitva - érdekes, pedig azt hittem, hogy ezeket ilyenkor bezárják, vagy valami.
Miután "sikeresen" kimostam a hajamból az ázott, részeg kutyaszagot, elindulok kifele, de meghallok egy fájdalomtól ittas nyögést. Automatikusan oldalra nézek, ahol a padon egy hetes mezbe öltözött fiú fekszik, szőke haja kuszán áll, ő pedig a plafont bámulja, néha pislog párat, de amúgy olyan, mint aki a temetésére készül.
- Hát te? - kérdezem tőle. Balázs felpillant rám majd felül. A lábán jeges pakolás virít.
- Azt hiszem ezt én is kérdezhetném tőled - néz végig rajta. Nem említettem, de a pólóm is tiszta vizes lett a kis "fürdőzésemtől" így a melltartóm teljesen láthatóvá vált. És ennek Balázs örül a legjobban, ahogy elnézem a hatalmas vigyort a fején.
- Fürödtem - vonom meg a vállamat, mintha mindennapos lenne, hogy egy seggfej leönt, aztán egy férfiöltözőben kell "megfürödnöm".

- És miért nem szóltál? Segítettem volna - mondja majd huncut vigyorra húzza vékony száját én pedig a szememet forgatva leülök mellé.
- Mi van a lábaddal?
Sóhajtva az említett testrészére pillant majd leveszi róla a hűtést. Felszisszenek a sebe láttán, de ő csak int, mintha mindennapos dolog lenne, hogy ekkorát esik. 

- Mi van veled és Kádival? - kérdezi hirtelen amikor már egy ideje üldögélünk az öltözőben. Kintről zaj szűrődik be, néhány hangos német szó és magyarokat is hallani jó számmal.
- Barátok vagyunk - biccentek. Balázs felvont szemöldökkel pillant rám én pedig komolyan nézek vissza.
- Barátok extrákkal?
Nevetve meglököm a vállát mire ő is elengedi magát. Utálom, hogy annyira gyorsan változik kettőnk között ez a dolog, hogy követni se tudom.
Balázs mondani akar valamit amikor a többiek belépnek. Néhányan már félmeztelenül, mások a többiekkel nevetve, de mindegyikőjük nagy szemekkel néznek minket. 
- Én megyek is - szólalok meg majd lehajtott fejjel indulok az ajtó felé. Majd egy erős, ismerős kéz kapja el a karomat.
- Jól vagy? - kérdezi Kádi, aki aggódva figyel engem. 
- Jól. Majd beszélünk. - És kimegyek az öltözőből. 

- Zsófi! - kiáltok a legjobb barátnőmre, aki az ajtóban álldogál, de se nem hall se nem lát. Integetni próbálok, de nem lát, annyira néz valamit. Haladni próbálok, de nem nagyon sikerül, majd valaki elkapja a kezemet és behúz a falhoz.
- Te vagy az a liba akit leöntöttem? - néz velem szembe egy magas, teste fiú, akit már ezelőtt láttam. Mérgesen, ám kaján vigyorral az arcán néz most rám én pedig töretlenül próbálom kiszedni a kezemet a szorításából.
- Liba az anyádpicsája! - káromkodom el magam mire ő még közelebb nyomódik hozzám. Alkohol szaga keveredik valami erős parfümmel. Tüsszögnöm kell, de jelenleg mozdulni se tudok. Most anyáztam le egy kétajtós szekrényt aki már nem szomjas.
- Mit mondtál? - sziszegi a fogai között, amik kissé sárgák. Igen, annyira közel vagyok az arcához, hogy konkrétan látom, amint az alsó fogsora fele rohadásnak indult. 
- Semmit, egyáltalán nem mondtam semmit! De nem akarsz elengedni? - Komolyan, Brigi, szerinted most itt az ideje annak, hogy megpróbáld kihúzni magad egy ilyen helyzetből? 
Amúgy vicces, hogy körülöttünk rengeteg ember szaladgál, mégis egyiket se hatja meg az, hogy egy százharminc kilós ember mindjárt kettétör egy ötvenkilós lányt. Segítség!
A fiú egy pillanatig néz engem, eközben háromszor megrendül egy ér a homlokán, majd  - most figyelj - elzöldül az egész arca és egyszerűen LEHÁNYJA A PÓLÓMAT!
- Mi a...? - kezdem, de a fiú elhátrál tőlem, majd elrohan. Hah, még a nevét se mondta meg!
- Úristen, Brigi, hát ez... - nevet fel Zsófi mikor kimegyek a kocsihoz. A pólóm a kezemben, én pedig egy szál sortban és az egyik cuki, almás melltartómban lépkedek ki a stadion elé. Az úton persze megkapom a szokásos "mi van cica, meleged van?" és a "hú, de bátor valaki" beszólásokat, amit legtöbbször a középső ujjam bemutatásával köszönök meg. 
- Nem elég, hogy leönt egy barom, de még le is hány! Ez egy fantasztikus nap volt, Zsófia, mikor jövünk legközelebb? 
Zsófi vigyorogva átad egy pulcsit amit azonnal magamra kapok majd beülök a kocsiba. A barátnőm nem, még egy kicsit áll majd integetni kezd valakinek. Ha ez most megint Dzsudzsák és Ádám akkor én rosszul leszek, esküszöm. 
- Sziasztok! - hallom Zsófi hangját majd két cuppanást. Felhúzom az orrom majd lehunyom a szemeimet. Ha nem veszek a szőkeségről tudomást, akkor talán ő se fog rólam. 
- Szia söröshordó - szólal meg miután beült hátra. Ennek nincs kocsija, hogy mindig mi furikázzuk haza?!
- Szia rokkantnyugdíjas.
Balázs halkan felnevet. 
Zsófi és Ádi is beszállnak majd elindulunk. Ádit dobjuk ki először a lakása előtt majd Balázst is hazavisszük. A házára pillantva felötlenek az emlékek és kénytelen vagyok elmosolyodni. Dzsudzsák engem figyel miközben Zsófi hozzá beszél. 
- Az emlékek, mi? - vigyorog én pedig automatikusan a szemeimet forgatom. Elköszönünk tőle majd mi is hazamegyünk.
- Most akkor Balázs vagy Kádi? - fordul hirtelen hozzám Zsófi. 
- Egyik se - rázom meg a fejem. - Kádi olyan mint te, vagyis barátok vagyunk. Balázs meg... nos, ő számomra egy megfejthetetlen rejtvény. 
Zsófi halkan nevetve néz rám én pedig csak megvonom a vállam, hisz' ez az igazság. 
Ha nem is Balázs, de a kapcsolatunk az egy olyan dolog, amit magam se tudok leírni. 

4 megjegyzés:

  1. Huha Bri huha 😆 Nagyon tetszik :D megint jól megleptél xddd

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik! 😀😀
    Engem is megleptél xD
    Mindenre számítottam, csak erre nem!😂😂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik! :)
      -Bri

      Törlés